Skip to content
Az ember a „vadonban”, a kéken, ahol önnön határaival szembesül, pillanatok alatt megtanul átfogóan látni, hallani, gondolkodni, érezni! Gondolat és tett itt teljesen egybeforrnak. Ezzel együtt is tudom, vallom most már rengeteg tapasztalattal a hátam mögött – nem az a bolond, aki átugorja a benne lévő gátakat, hanem az, aki tagadja a meglétüket. A jelenleg körülöttem lévő „társadalomban” ezt a kétféle embertípust látom… Éppen ezért jó „odakint” lenni hasonszőrű barátok kíséretében, mert ők értik, miről beszélek – a többiek csak bólogatnak…
Az élet értelme elsősorban az, hogy kifejezzük önmagunkat, kiaknázzuk a képességeink adta lehetőségeket, próbára tegyük az alkalmasságunkat és a rátermettségünket, tapasztalatokat gyűjtsünk önmagunkról, emberi mivoltunkról. Én nem azért vagyok „sikeres”, mert különösen erős, kitartó vagy bátor vagyok, hanem azért, mert értelmet adok a cselekedeteimnek. A „sikereimnek” azonban csak részben van szerepük abban, hogy azzá lettem, ami vagyok – nagyobb szerepet játszottak ebben a „kudarcaim”. Nem vagyok tökéletes, ezt sokszor elmondom. Nem egyszer hibáztam. Ember vagyok.
Egy csapatban félre kell tenni az egoizmust, az önigazolást. Minél nagyobb a csapat, annál nehezebb a vezető dolga. Ezért dolgozom minimális létszámú csapattal a saját extrém vállalkozásaimban – ráadásul olyan emberekkel, akik valamiért sokat jelentenek a számomra. Hogy erkölcsös-e ez? Igen! Az erkölcs ráadásul nem egyéb, mint emberek által kiagyalt mértékegység ember és ember viszonyában, miközben mindenki önmagának sajátítja ki az erkölcsöt. Én azt vallom, hogy mindenki azt csinál, amit akar, feltéve, hogy ezzel senki köreit sem bolygatja, kiváltképp nem a világegyetem egyensúlyát.
Tudom, hogy kiváltságos ember vagyok: nem azért, mert a határtúllépés oly jövedelmező volna. Nem. Azért, mert kiélhetem a „bolondériáimat”, amelyhez van egy csodálatos társam, párom, aki segít, támogat ebben. Az emberek többségének sajnos ez nem adatik meg. Hányan vesznek el a hétköznapok szürkeségében, és nem azt teszik, amihez egyébként kedvük volna. Én is ugyanolyan boldogtalan volnék, ha nem a saját önkifejezési formám szerint élhetnék. Ezzel együtt: a cél iránti maximális tisztelet a maximumot követeli tőlem.