Az élet mindig kockázatos, az intenzív élet pedig csak növeli a kockázatot. Én azonban nem félek a kockázattól, mert a kudarcot is megengedem magamnak. A kudarcnak nevezett valami nem szégyenfolt a képességeinken, hanem a tapasztalatszerzési folyamat nélkülözhetetlen állomása. A “kudarc” tehát új lehetőségek forrása!
Ajánlott bejegyzések
-
Az egy egészen különleges képesség, hogy valaki valóra váltsa az álmait. Ez nem nyers erő vagy fizikai állóképesség kérdése – sokkal inkább szellemi-lelki képesség. A nagy tettek pedig mindig a látomás, az álom erejétől függnek!
Az egy egészen különleges képesség, hogy valaki valóra váltsa az álmait. Ez nem nyers erő vagy fizikai állóképesség kérdése – sokkal inkább szellemi-lelki képesség. A nagy tettek pedig mindig a látomás, az álom erejétől függnek!
-
Az emberiség egésze múlandó, mint ahogyan az egyén is az. A kérdés csak az: mivé formáljuk a rendelkezésünkre álló időt. A Föld forrásai végesek, az emberi lét is véges. Csak a szellem végtelen. Az emberi szellem legfőbb ereje pedig a kreativitás. A kreativitást a gyakorlatba átültetni, és közben értelemmel felruházni, nos, ez az igazi művészet. Ez az, ami ma bármi másnál fontosabb, amennyiben az emberi létet békéssé, élhetővé akarjuk tenni.
Az emberiség egésze múlandó, mint ahogyan az egyén is az. A kérdés csak az: mivé formáljuk a rendelkezésünkre álló időt. A Föld forrásai végesek, az emberi lét is véges. Csak a szellem végtelen. Az emberi szellem legfőbb ereje pedig a kreativitás. A kreativitást a gyakorlatba átültetni, és közben értelemmel felruházni, nos, ez az igazi művészet. Ez az, ami ma bármi másnál fontosabb, amennyiben az emberi létet békéssé, élhetővé akarjuk tenni.
-
Az ember a “vadonban”, a kéken, ahol önnön határaival szembesül, pillanatok alatt megtanul átfogóan látni, hallani, gondolkodni, érezni! Gondolat és tett itt teljesen egybeforrnak. Ezzel együtt is tudom, vallom most már rengeteg tapasztalattal a hátam mögött – nem az a bolond, aki átugorja a benne lévő gátakat, hanem az, aki tagadja a meglétüket. A jelenleg körülöttem lévő “társadalomban” ezt a kétféle embertípust látom… Éppen ezért jó “odakint” lenni hasonszőrű barátok kíséretében, mert ők értik, miről beszélek – a többiek csak bólogatnak…
Az ember a “vadonban”, a kéken, ahol önnön határaival szembesül, pillanatok alatt megtanul átfogóan látni, hallani, gondolkodni, érezni! Gondolat és tett itt teljesen egybeforrnak. Ezzel együtt is tudom, vallom most már rengeteg tapasztalattal a hátam mögött – nem az a bolond, aki átugorja a benne lévő gátakat, hanem az, aki tagadja a meglétüket. A jelenleg körülöttem lévő “társadalomban” ezt a kétféle embertípust látom… Éppen ezért jó “odakint” lenni hasonszőrű barátok kíséretében, mert ők értik, miről beszélek – a többiek csak bólogatnak…