Az a jó, az a vitális, akkor vagy kész a mai túl gyors, túl sok, túl „okos” világ kezelésére, ha már cselekvés közben megszületett a következő két-három célod. Ekkor leszel és vagy aktív és nem inaktív. Az élet lényege, értelme a mozgás, a célok, a cselekvés. Ennél többet nem adhatunk, nem mondhatunk Neked. Légy proaktív! Ezen áll vagy bukik a Föld nevű bolygó minél hosszabb élete. Ha pedig képes vagy lemondani a két legrosszabb emberi tulajdonságról, a mohóságról és az irigységről, máris sokat tettél ezért a kis csoda bolygóért! Köszönöm a figyelmeteket, köszönöm, hogy öt héten, harmincöt napon át kísértétek az utamat, a gondolataimat, az üzeneteimet! Vigyázzatok magatokra és a Földre!😊

Mikor közel a cél, akkor a legnehezebb. Tartani a fókuszt, koncentráltnak maradni, figyelni minden lépésre. Semmit nem hallok meg a külvilág zajából: „Most már meglesz!” „Innentől sima ügy!” „Ujjgyakorlat.” „Mi ez neked?” Na, ekkor lehet a legnagyobbat bukni. Tehát: holnap folytatom, mintha még több hét lenne vissza. Bakony. Szép és kemény. De vár. Köszönöm a figyelmeteket!

Ha úgy érzed, már elmondtál mindent, ne erőlködj tovább! Aki empatikus, félszavakból is megérti az üzenetedet, aki gyenge ehhez, annak pedig hiába magyarázod. Ez a bolygónk problémája is – a csak „felhasználók” valóban csak használják, akik pedig értik, érzik a problémát (ami most már óriási), azok lassan belefáradnak a”tiszteletkörökbe”. Én nem. Hiszem: az utánunk következő generációk, szűkebb családunk és az ő utódjaik okán is fáradhatatlanul küzdenünk kell. Nem a Marsért. Az csak néhány embert fog érinteni a tízmilliárdból. A Föld nevű bolygóért, amely – egyelőre – mindenkié…

Egy ekkora vállalkozás csodálatos lehetőség arra, hogy megtudd – ki is vagy valójában, hol vannak a határaid, kik az igazi barátok s kik a szóemberek a környezetedben. Mérhetetlenül sok köszönettel tartozom valamennyiőtöknek, akik segítettetek, akik többször is segítettetek, akik nem tudtatok segíteni, de minden eszközzel megpróbáltatok. Hálám egész életetekben kísérni fog. S persze voltak (vannak és lesznek) olyanok is, akik nagyon okosak vagytok és mindenféle rálátás és tapasztalat nélkül miniszterelnöknek és szövetségi kapitánynak képzelitek magatokat. Erről egy dolog jut az eszembe csupán: amikor beköszönt majd a „váratlan” jégkorszak, gyanítom, nem fogtok annak a néhány mongolnak vagy eszkimónak a soraiba tartozni, akik meg tudják oldani a jurta- vagy iglukészítés akut problémáját. Higgyétek el: nem, nem haragszom rátok. Csak jelezni szerettem volna, hogy ez annyira magyar, nagyon magyar:-))). Köszönöm a figyelmeteket!