Az emberiség egésze múlandó, mint ahogyan az egyén is az. A kérdés csak az: mivé formáljuk a rendelkezésünkre álló időt. A Föld forrásai végesek, az emberi lét is véges. Csak a szellem végtelen. Az emberi szellem legfőbb ereje pedig a kreativitás. A kreativitást a gyakorlatba átültetni, és közben értelemmel felruházni, nos, ez az igazi művészet. Ez az, ami ma bármi másnál fontosabb, amennyiben az emberi létet békéssé, élhetővé akarjuk tenni.

Az ember a „vadonban”, a kéken, ahol önnön határaival szembesül, pillanatok alatt megtanul átfogóan látni, hallani, gondolkodni, érezni! Gondolat és tett itt teljesen egybeforrnak. Ezzel együtt is tudom, vallom most már rengeteg tapasztalattal a hátam mögött – nem az a bolond, aki átugorja a benne lévő gátakat, hanem az, aki tagadja a meglétüket. A jelenleg körülöttem lévő „társadalomban” ezt a kétféle embertípust látom… Éppen ezért jó „odakint” lenni hasonszőrű barátok kíséretében, mert ők értik, miről beszélek – a többiek csak bólogatnak…

Kreatívnak lenni az én szótáramban annyit jelent: kockáztatni, merészen újat alkotni. Felébreszteni mások motivációját, hitét, felnyitni a szemüket. Önmagukkal szemben. Mert minden változás belül kezdődik. Nyitottnak kell lenni a váratlan számára és az esetleges „bukást” sem szabad kirekeszteni. A kíváncsiság, a tett és a „kudarc” a kreatív élet velejárói. Ezért rettegnek sokan a változástól. Én nem. És te?!

A globális veszélyek elöl szívesen dugjuk a fejünket a homokba. De. Olyan veszélyeknek vagyunk kitéve, mint még soha az emberiség történetében (messze nem egy vírusra gondolok !!!) A környezeti katasztrófák veszélye (Bolsonaro, brazil elnök ezt föl sem fogja az amazóniai őserdők kapcsán) fenyegetőbb, mint egy kőomlás vagy egy lavina, mert nem egyetlen embert fenyegetnek, hanem milliókat, sőt emberek milliárdjait. E veszélyek tudatosítása egyik feladatom a Kékkör kapcsán, megszüntetése pedig közös kötelességünk (lenne).

A legütősebbnek tűnő címszó sem ér föl azokkal a valódi tapasztalatokkal, megélt helyzetekkel, azzal a komoly felelősséggel, amelyet önmagad iránt kell tanúsítanod egy ilyen extrém vállalkozás közben. A megélt élmények komolysága az elmondás szintjén a kívülállóknak ( a legtöbb ember ) számára olyan, mint egy egzotikus mese, ennél többet nemigen tud vele mit kezdeni. Egyik legfontosabb „feladatomnak” érzem éppen ezért a motiváció felébresztését, ha már motiválni nem is tudlak Benneteket.

Akkor tudok másokat is megmozgatni, ha magam is résztvevő vagyok. Ez az egyik legnehezebb feladat. Ennél csak egy nehezebb feladat van – vezetőnek lenni. A vezető érzékenyebb a csapat többi tagjánál. Kritikus helyzetekben ő a csapat nyugvópontja, ő képes a csapatot a legjobban kezelni. Az igazi vezető mindenekelőtt egyetértést teremt.