7. nap március 13. vasárnap
Kislengyel – Palin 82,4 km 2.050 m szk.
„Egy barátom mesélte egyszer, hogy Stockholmban állt sorba a Jégcsarnoknál, hokimeccsre bemenet, és az előtte álló hapsinak mindenki köszöngetett. Kérdezte a kísérőjétől, hogy ez ki – a válasz az volt, hogy ő a svéd király.
Kérdezte, hogy akkor miért áll sorba? Mondta, hogy azért, mert most jött.”
Elképzelem a mai percembereinket, Oroszországtól Fehéroroszországon és Törökországon át Magyarországig, amint sorban állnakJ. No, már ez is vicces. Aztán az is, hogy beszélgetnek emberekkel J.
Folytatódott a kegyetlenül hideg reggelek sora. -8 fok, dermedés, közben pedig mosoly, mert ahogyan kelt fel a nap, úgy lett egyre simogatóbb a vasárnap üzenete. Az üzenet pedig az volt: olyan napom lesz, amilyenek akarom. Én pedig azt akartam, hogy klassz napunk legyen Gyönggyel. Ennyi J. Ja, közben az előzőekről még eszembe jutott egy másfél évvel ezelőtti mondatom, amelyet Nektek küldtem, de most különös aktualitása van: „A szerény szóban benne van az erény”. Remélem, mindenki érti a fentebb említettek közül J.
Tudtam, hogy ma igazi, de mégis kellemes és szép hullámvasútban lesz részem – Göcsej, Zalai-dombság. Szelíd emelkedők, lankák, hátságok, ragyogó napsütés, fagy és por, igen, ez mind együtt. Szeretem ezt a vidéket, rengeteget túráztam és készültem itt korábban, nagyon jó szívvel ajánlom Nektek is! Végre találkoztam az ünnepek alatt „élő” emberekkel is, akik fölvették a hátizsákot és barangoltak a kéken. Családok, hölgykoszorúk, baráti társaságok. A kistolmácsi tónál dermedésben álltak a horgászok, kérdésemre, hogy mit fogtak ma, inkább nem idézendő válaszokat kaptamJ. Ugyanakkor mindenki kiéhezett már a friss levegőre, a szabadságra. Valkonya után a Rockenbauer 130 teljesítménytúrákról ismerős hatpuknis hullámvasút következett Homokkomáromig, most azonban időkényszer nélkül kimondottan élveztem, és mivel a kolostornál még rendben voltam, úgy döntöttem, hogy elfutok Palinig. Egy bő óra volt Zsigárdpusztán át, ismét beljebb leszek holnap egy kicsit, gondoltam. Jól gondoltam.
Majd húsz fokkal volt melegebb, mire befejeztük a napot, de sebaj, hiszen lassan március közepe van. Szerencsére a madárkák nem lankadtak, az ősszel szemben, amikor a színek viszik a prímet, ezúttal a hangok a segítettek át a holtpontokon.
No, meg a mosoly, amelyet a nap végén a mottóm váltott ki belőlem ismétJ.
Köszönöm, hogy itt voltatok velem!!!!
