29. nap április 4. hétfő
Bánkút – Kékestető 70,4 km, 2.780 m szk.
Sziasztok,
nem mondom, hogy a tegnapi, Bánkútra, a nap végén 900 m fölé történő mászás után nagyon kívánták a lábaim a mára jutott szintkülönbséget, de nem volt más választásom.
Egy világcsúcskísérlet során nem tervezhet az ember lefelé. Ez ennyire egyszerű. Ráadásul két olyan szakaszba van „belesütve” a középső, hullámos, laposabb útvonal, amit nem lehet szétszedni. Durván húsz-húsz km kiszállási lehetőségek nélkül (Bánkút – Bélapátfalva a Bükkben, Sirok – Kékestető már a Mátrában). Közben pedig egy harmincas „átvezetés” pihenésként a két hegység között. Mivel a szintek nagyon komolyak az első és harmadik szakaszon, erre bizony nagyon fel kell készülni fejben is. Ez nekem nem sikerült, mert tegnap órákon keresztül próbáltam elküldeni a beszámolót a képekkel, de állítólag valami huncutság volt a világban a nettel vagy valami mással, így csak este sikerült, lenullázva a pihenésre tervezett időmet. Ezt is be kellett nyeljem, ahogyan azt is, hogy mindkét nagyon szintes szakaszon komoly mennyiségű hó hátráltatta a haladásomat. Szóval: Matyi tervez, élet végez. Ennyi J.
Hajnali négykor keltem, hogy a lehető leghamarabb tudjak Bánkútról indulni. A szokásos ceremónia, bepakolás az autóba, után a pirkadattal vágtam neki a bükki kilencszázas köveken való végigfutásnak. Az első pillanattól szakadt a hó, -3 fok volt… Nagyon oda kellett figyelnem, hogy egyben legyek és véletlenül se jusson eszembe a délután reám váró mátrai kihívás. Nehezen melegedtem be. Ez lehetett az oka annak, hogy a Faktor-réten, nem messze Bánkúttól, rosszul állítottam fel a vlog-kamera állványát, ezért az előrebukott – telibe a hóba. Pufff. Megmosdott a kamera… Nem örültem neki. Valószínűleg nem tudtam igazán jól szárazzá tenni, ezért egy darabig még működött, aztán épp Cserepes-kő (823 m) után nem csukódott be az egyik retesz – megfagyott a nedvesség benne a -2 fokban. Reméltem legalábbis, hogy csak ez történt és nem más a gond. El kellett tegyem az övtáskába, bár itt meg a párásodás veszélye fenyegette. Legközelebb a második tízes után, Bélapátfalván, a Gyári-tónál mertem megnézni, mi a szitu. Nyerő pozíció! Rendesen működött! Ekkorra már totál eltűnt a hó, a Bél-kő alatt kisütött a nap, végre kezdhettem melegedni egy kicsit. Az első húsz km-en senkivel nem találkoztam, ezek a magány órái voltak odafent a kövek mentén a varázslatos természetben.
Innentől megérkezett a sár. Szarvaskő, Rozsnakpuszta, Sirok – tapickolás, egy kicsit belefáradás a monotóniába… Sirokon a várnál már volt némi mozgás, az aszfalton megfutottam a szokásos néhány km-t az egykori vasútállomás bélyegzőhelyéig, majd felkészítve a testemet, lelkemet rá, nekiveselkedtem a Mátrabérc teljesítménytúra régi klasszikus rajt utáni útvonalának – irány Kékestető!
Barátok jelezték tegnap, hogy sok jóra a Markazi-kapu után ne számítsak, 15-20 centi hó, hóátfúvásoknál térdig merülés… Csépe Gyuri barátom, ezzel együtt köszönöm Neked és minden ismeretlennek, aki a hétvégén ezt a szakaszt járta túraként a Mátrában, óriási segítséget kaptam Tőletek a nyomtaposással!!! J Nagyon fáradt voltam már, fájt az izomzatom, próbáltam kizárni minden körülményt, nem volt egyszerű… Szűk négy óra alatt jutottam fel Kékestetőre, hogy milyen világ vett körül, arról igyekeztem néhány fotót készíteni, hogy megmaradjon emlékként…
Elfáradtam. A tegnap és a ma így egymás után odavágott rendesen… Megváltás volt végre fölérni a Tv-toronyhoz, elkészíteni az utolsó fotót és megérkezni a nap zárása után Felső-Mátra polgármesteréhez és kis feleségéhez, Előházi Péterhez és Gabikához. Mátraszentistván, 3Patak Panzió, immár sokadjára az elmúlt másfél évtized alatt!!! Köszönjük Péternek és Gabikának a remek szállást, vacsorát, a csomagokat keddre, mindig igazi relaxáció a Veletek itt eltöltött néhány óra!!! Köszönjük, melegen ajánlom Mindenkinek!
Már Heves megyében járok (futok), holnap megérkezünk Nógrádba, a Mátra után pedig a Cserhátba!
Tartsatok velem ott is, várlak Benneteket, ne feledjétek:
