28. nap április 3. vasárnap
Aggtelek – Bánkút 56,8 km 1.022 m szk.
Ma különleges nap van sok millió ember életében: dönt. Erről beszéltem tegnap néhány mondatomban, igazi tartalmat ma kapnak a szavaim. Ha átsuhantatok e néhány mondatom fölött tegnap, ne feledjétek: döntésetek hatással lesz a mátokra, a holnapotokra, a gyerekeink és unokáink jövőjére.
Nem mondom, hogy ezek a gondolatok dobtak ki az ágyból Aggteleken, de a hosszú, magányos km-eim alatt természetesen eszembe jutottak. Sokadjára megyek én is választani, egyet azonban tudnotok kell: mindössze 50% az esélyetek, hogy amit szeretnétek, azt kapjátok. Ebben az a szomorú, hogy utána éveken át lehet, hogy egy másfajta világot fogtok élni, mint amit akartatok.
Egyetlen dolog örök napjainkban (is). A természet. Örök? Egy frászt. Úgy értettem, hogy kikerülhetetlen. Kezünk, döntéseink nyoma közvetve mindig ott van és lesz rajta. Ő pedig azt mondja majd: „amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten”. Én ezt nap nap után tapasztalom a természetben. Nem érdekel? Az utódaidat fogja J.
Mindezt csak azért mondtam el, mert sajnos ma is tudtam készíteni néhány olyan képet, amelyet nem szabadott volna, ha valóban tiszteljük és becsüljük a Föld nevű bolygót.
Ha nehezen ébredtem volna, akkor is hamar magamhoz tértem ma hajnalban: kitekintve az ablakon még egyszer megdörzsöltem a szememet, gondolván, nem jól látok: behavazott. Az Alföldön majdnem rövidnadrág, aztán igazi porviharok, az ország keleti részén már itt-ott sár, most pedig hó, tél… Nem könnyű kezelni ezeket a változásokat, de a mai világ épp erről szól, ezért írtam a tegnapi beszámolóm mottójában is: a mai világ „vonata” nem vár meg, ha sokáig gondolkodsz… A változások ideje van…
Pakolás, majd indulás.
Furcsa volt ismét puha havat taposni, de legalább tudtam a lábaimat kímélni a talajnak köszönhetően. Zádorfalváig szinte észrevétlenül telt el az első tíz km a magyar-szlovák határ mentén. Gömörszőlősön ismét rácsodálkozhattam egy mini település kedves épületeire, innen pedig Putnokig Keleméren (Tompa Mihály költőnk szülőhelye) át Putnokig szinte végig aszfalton (vagy régen aszfaltnak nevezett úton…) csuroghattam hatalmas magányomban. Putnokon a Sajó hídján átkelve még egy kis aszfalt, aztán balra letérő, hogy a Sajó medencéje után megérkezzek az Upponyi-hegység lábához, a Lázbérci-víztárolóhoz. Továbbra is egy csoda, egy hangulat a partján futni, kanyarogni, miközben Dédestapolcsány előtt már föltűnnek a Bükk hatalmas, havas csúcsai. Sejtettem, mire számíthatok majd, de egyúttal reméltem is… J. Egy fantasztikus fekvésű és kedves kis településen, a Bükki Nemzeti Park határán fekvő Mályinkán átkelve megkezdtem utolsó, bő nyolc km-es kapaszkodásomat az egyik hazai síközpontba, Bánkútra, ahol a mai napom végállomása volt.
Elképesztő ajándékban volt részem. Miközben előbújt a nap a felhők mögül, megjelentek az első hófoltok, majd mindez viharos gyorsasággal szaporodott. Rövid időn belül igazi mesevilágban jártam – nos, ez az ajándék akkor, ha bátor és bevállalós vagy. Emlékszem egy négy évvel ezelőtti napra a Keszthelyi-hegységben, amikor április végén már zöldültek a falevelek, miközben vastag hólepel borította az erdőt. Ez a nap jutott eszembe, amikor újra és újra körbe tekintettem és ajándékként éltem meg a látványt, a pillanatot.
Nem mondom, hogy rövid volt a durva emelkedő Bánkútig, 900 m fölé, de a megérkezés pillanata, lelkemben a téli, de vidám táj képeivel örökre elraktározódott bennem. Vajon unokáink is látni fogják??? Ráday Mihály biztosan egyetértene most velem…
Annyira földobott a hangulat, hogy megérkezvén Bánkútra és megejtve a bélyegzést, fáradtságom ellenére nem tudtam megállni, hogy ne kapaszkodjak fel a Bálvány csúcsára és a jeges, zúzmarás fogódzókon ne másszak fel 956 m fölé…. Megérte a kihívás, megérte a látvány… Frenetikus volt, mindenemet átjárta ez a pillanat.
Ennél felemelőbb csak az volt, amikor megérkeztem mai szálláshelyemre, a Mályinkán található Málna Majorba (Bányász utca 17., ez itt a reklám helye !!!), ahol Győrfi Gábor polgármester úron kívül Szabóné Kata, Anita és Zoli vártak, hogy bemutassák ezt a kis csodát. Nos, ha helyet tudok ajánlani a számotokra, akkor ez az a HELY! Elképesztő! Igazi gyöngyszem, fantasztikus hely a relaxációra, köszönöm, köszönöm! Ada, Péter, hálás vagyok Nektek (is), hogy itt pihenhetem ki a mai nem könnyű nap fáradalmait! Egyszerűen csodálatos a hely, a körülmények, a lehetőségek, a szolgáltatások! Nem jutok szóhoz!
Külön köszönöm Győrfi Gábor polgármester úr nyitottságát, aki ezerrel az ügyünk mellé állt! Hogy fogunk itt még pihenni, az egészen biztos!
Este még egy közös vacsora Polgármester úrral, Gáborral Kazincbarcikán, hogy aztán ismét ne kelljen altatni engem.
Fantasztikus nap lesz a holnapi is, ma magam mögött hagytam az Aggteleki-karsztot, a Sajó medencéjét, az Upponyi-hegységet, majd fölkapaszkodtam a Bükk keleti szélére, Bánkútra, hogy holnap kora reggel már a híres bükki kövek mentén, 900 m felett folytassam utamat hazánk legmagasabb pontjáig, a Mátra tetejéig, Kékestetőig !!!
Köszönöm, hogy megtiszteltetek figyelmetekkel ezen a különleges napon, várlak Benneteket holnap is!
Ne feledjétek:
