24. nap március 30. szerda
Kisvárda – Sátoraljaújhely 65,9 km 100 m szk.
„Kutatók szerint naponta 20. e. tonna műanyag kerül az óceánokba.
2050-re több műanyag lesz a tengerekben, mint hal.”
Honnan és miért jutott ez a gondolat az eszembe? Hiszitek vagy nem, elég csak futni a természetben, a kéken az erdőben vagy a síkokon… Akik igazán sokat vagytok kint, számotokra szerintem, sajnos, nem újdonság az, amit mondok: nem csupán a tengerek, az óceánok úsznak a szemétben, hanem maga a bennünket közvetlenül körbevevő természet is.
Korai indulásom után mindez hamar felébresztett, mert nem győztem kattogtatni a gépet… Ahogyan már jeleztem Nektek, a futás vége felé, végén rövidre fogom zárni Nektek a környezetvédelemmel kapcsolatos gondolatmenetemet. A szó elszáll, a fotó megmarad – köszönet nem lesz benne. Sajnos.
Rétközberencs, Tiszakanyár, hajnali bemelegítés, Gyuszkónak egy finom kávé Tiszakanyáron, amíg én bélyegeztem, majd az Alföldi Kéktúra egyik „kultikus” helye, a Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéket elválasztó híd a Tiszán, mely lelkileg nagyon sokat jelentett nekem: ismét a Duna-Tisza közén járok, futok. Cigándig a Tisza gátján lavíroztam, onnan pedig következett a mai nap első igazán hosszú, belső szakasza Pácinig. A Cigándi gátőrháznál több kutya is üdvözölt, szerencsére a legveszélyesebb föl volt fogva, így csak a méretben következővel kellett barátkoznom. Miután ez rendben lezajlott, következhetett a bélyegzés, majd az új útvonalon, a gát túlsó oldalán araszolás visszafelé, ahonnan végre ismét észak felé vehettem az irányt.
Bélyegzés a kastélynál, majd kisebb szakaszok következtek Karoson, Karcsán át Felsőbereckiig, végül pedig egy jóval hosszabb Sátoraljaújhelyig. Karos és Karcsa között pedánsan beszántották az útvonalat, alapötletként gyorsabban próbáltam haladni, nem volt egyszerű… Karos után Felsőbereckiig kérdések sora. Emlékszem, hogyan segítettünk valakinek másfél éve itt…
Alsóberecki után átkelés az újabb hídon, innentől pedig a célkeresztbe befogva Sátoraljaújhely. Sétának a legkevésbé, futásnak sokkal inkább nevezhető tempóban jutottam el Újhelyig, ami azt is jelentette, hogy 13 nap után sikerrel zártam le a vasútállomáson az Alföldi Kéktúra közel 850 km-ét… Köszönöm, mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a különleges teljesítményhez, köszönöm a kedvességeteket, érdeklődéseteket!
Tartsatok velem a továbbiakban is…!
Várlak benneteket!
