Aki magával akar ragadni másokat, annak önmagában kell hinnie.
Sziasztok,
egy kegyetlenül nehéz, a belső fókuszt nagyon megerőltető nap végén próbálom összefoglalni Nektek a mai nap történéseit – nem egyszerű, mert egészen más volt ezt a valóságban megélni, mint mesélni róla Nektek.
Megpróbálom:-).
20. nap, túl a táv felén, szülőföld, hazai vizek (szó szerint), rengeteg megkeresés, sajtóktól, barátoktól, érdeklődés a jövő tavaszi, világszinten is egyedülálló vállalkozásunkról, lehetőségekről stb.
Hajnal, pirkadat, hit, Imi, búcsúfotó…aztán a nagy magány…egészen elképesztő önálló, belsőutazás volt ez a nap. Mars?
Minek is? Van egy bolygó, amely csodálatos, amelyre egyáltalán nem vigyázunk, amely…
Nevetséges. A világ hat-kilenc leggazdagabb embere diktálja a trendet, a tempót, a többiek alattuk ugyanezt teszik, majd mindez sokszorozódik…Én közben futok s mit látok, tapasztalok: kuplerájt. Készítettem elég sok fotót, amit egyelőre nem tettem föl az oldalra, de ami késik, nem múlik…
Pirkadatkor ott álltunk Imivel, ahol előző nap befejeztük…káprázatos volt a napfelkelte. Innen aztán szétváltak útjaink, tudtuk, hogy néhány óra múlva találkoznunk kell.
Furta után az új beleci bélyegzőhelyig változatos volt a táj. Hamarosan összeakadtam a romos Szász-tanya után egy gulyással, akivel néhány percet beszélgettem (miután megvívtam a magam harcát a kutyáival), majd nyomtam tovább a távot Körösszakálig, majd a megyehatáron át Körösnagyharsányig..
Tizenkét esztendő után ismét hazaérkeztem…Békés megye. Szilaspuszta, Biharugra….Aztán egy hosszú menet a Begécsi-víztároló keleti partján, majd a geszti csoda után (kastély, Tisza-család kriptája), ismét északnak fordultam és a Begécsi-víztároló nyugati partján az új pecsételőhelynél szusszantam egyet. Annyira jól sikerült, hogy miközben a mocsárvilágot tanulmányoztam, elfelejtettem bélyegezni, így két km után ismét vissza:-))). Egyedi a táj, de ez azért nem volt betervezve:-)…Sebaj, ha már szülőmegyémben járok, legalább mélyebben bevésődnek jövő tavaszra az útvonalak.
A legnehezebbek ezen a szakaszon a sásos, kijáratlan nyomok voltak. Geszt után az óriási sarat követően gyakran merültem lábszárig a láthatatlan tócsákba. Mire Zsadányba értem, hogy Imivel újra találkozzam, rendesen „befürödtem”. Már megszoktam az elmúlt húsz napban…A fele napsütésben, a fele sárban, esőben…Mi hiányzott legkevésbé ma? A Zsadány utáni 14 km Okányig. Kifáradtam, a kegyetlenül hosszú, horizontig vezető egyenesek leszívták a mentális energiámat, ekkorra gyengültem el – de azt gondolom, ekkora lelki és fizikai igénybevételnél ez talán megbocsátható…Vállalom, ha időnként én is elgyengülök, hiába a világkupa győzelmek, az országos csúcsok – ez egy másfajta terhelés…
Ti adtátok ma is az erőt, köszönöm ezt Nektek! Próbálok megfelelni az önmagam által felállított céloknak, persze ez nem mindig könnyű!!!…
Nagyon hosszú nap volt. Főleg km-ben, de a holnap sem lesz könnyebb, Békés megye (is) óriási kihívás minden egyes alkalommal….
Sziasztok, jó pihenést Nektek, találkozzunk holnap ismét egy nagy pihi után!!!
