15. nap március 21. hétfő
Zákányszék – Mindszenti-rév 53,9 km, 80 m szk.
„Agyunk potenciáljának mindössze 5%-át használjuk ki. A maradék 95%-ot forgassuk be a Föld megmentésébe!”
Sziasztok,
miközben tegnap a napi beszámolómat igyekeztem fáradt állapotomban a képek feltöltésével együtt összehozni, nagyon csöndben valamelyik sportcsatornára tettem a tévét a hátam mögött. Inkább a „zaj” miatt, mint céllal. Egész nap szinte magam vagyok, magamban beszélgetek, gondolkodom, miközben mégis ezerrel hiszek extrém vállalkozásom üzeneteiben, erejében – erről maximálisan meggyőznek a hozzám eljutó visszajelzések. Nos, eközben a hátam mögött zajra lettem figyelmes. Felálltam, hogy egy kicsit kinyújtózzam magamat.
Megérte.
A svéd-amerikai, 22 éves Armand Duplantis ekkor ugrotta át rúddal a 620 centimétert, új világcsúcsot elérve. Emlékszem, amikor talán 1985 nyarán Szergej Bubka a világon elsőként átjutott a hatméteres magasságon, ez kb. olyan eredmény volt, mintha… de nem is találok rá jelzőket.
Miért mesélem ezt el? Nos, hogy melyikünk mire képes a civil életben, a sportban, a hétköznapokban, az mindig itt belül dől el. Mit hiszünk el önmagunkról. Sosem felejtem, mekkora tökutolsó voltam a Békéscsabai Előre ifi csapatában a Cooper-tesztes futásokon, általában kétszer köröztek le a 12 perc alatt. Mégis. Ez adott erőt, hitet, célt. Egy idő után már nem én voltam a leggyengébb, néhány hónap után megnyertük az Országos Ifjúsági Kupát a Détárival Dömével felálló Budapesti Honvéd ellen Tatabányán (ötezer néző előtt, mert akkor még egy fajsúlyos ifi meccsen is ennyien voltak J), majd egy évtizeddel később már sokszoros országos bajnok voltam ultraterepfutásban, kicsivel ezután pedig világkupákat nyertem ultrafutásban. Hogy mit hiszünk el önmagunkról, az csupán rajtunk és a szűk, támogató környezeten múlik. Armand Duplantis négyévesen kezdett el a rúdugrással megismerkedni (nyilván a szülei támogatásával, hatására), de neki is kellett szűk két évtized, hogy célba érjen.
Ne légy türelmetlen! Ne értékeld le önmagadat! Sose! Mindig adj esélyt a gyenge pillanataidnak, hogy erősödjenek és általuk erősebbé, mássá váljál! Ám mégis, leginkább: akarj mássá lenni, fejlődni, változni! Ez a kulcs mindenhez a mai világban!!!
Nézem az egyre több szemetet a kék útvonal mentén… Miért? Miért nem sikerül hazavinni, ha már kihoztad ide? Még egyszer mondom, ismétlem: minden változás az egyének szintjén kezdődik! A másolódás alaptörvény az emberi életben, kisgyermekkortól. A jó és a rossz is… Én a jó oldalon állok, élek, hiszem, hogy sokakra hatással van az, amit és ahogyan teszek!
Kora reggel folytatódott a fagyos hajnalok sora: -5 fok volt Ópusztaszeren, -4 fok Zákányszéken a rajtnál. Persze, ennek is vége lesz hamarosan. Tudtam, hogy végre egy „nyugis” nap előtt állok, ma még a Tiszát sem kell átúsznom (remélem, holnap sem). Ma sűrű váltásokkal követik egymást a települések, a homokos, poros szakaszok, kivéve az utolsó távot, amikor a Mindszenti-révig kell majd eljussak. Viszonylag gyorsan emelkedett a hőmérséklet, egy kis szél még mindig kavarta a port, de alapvetően semmi külső körülmény nem zavarta, hogy nyugodtan tudjak haladni. A korábbi napokhoz képest ennek megfelelően viszonylag korán érkeztem meg mai végcélomhoz, a Tiszához. Ha lehetett ennek a napnak bármilyen különlegessége, az egyetlen dolog volt (ha valakinek fontos a számmisztika): valahol Zsombó és Szatymaz között Csongrád megyében átléptem az ezer kilométert. Nem rossz. Még mozgásképes vagyok, nem panaszkodom semmi fájdalomra, rendületlenül haladok a kitűzött célom felé, hogy a lehető legtöbb energiát tudjam átadni Nektek. Nem motiválni szeretnélek Benneteket, erre nem képes egyetlenember sem: sokkal inkább a saját motivációtokat felébreszteni saját magatokban az új céljaitok felé!
Monotonnak tűnik az út? Nos, ez lehetséges időnként. Ám nézzétek meg a képeket: napok óta én is porhomokban futok, mégis haladok. Minden ott bent, a fejetekben dől el. Az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy egyetlen életedet milyen minőségben éled és fogod élni! Dönts és cselekedj! Ahogyan Goethe mondotta volt: „a felismerések sorában a tett az első lépés!”
Dönts és tedd!
Szép napot Nektek, köszönöm, hogy ismét velem voltatok! Én pedig köszönöm Ópusztaszer önkormányzatának, az Erdei Vendégházak munkatársainak a támogatást, szintén nem először és remélem, nem is utoljára! Nagyszerű körülményeket nyújtottak a regenerálódáshoz, úgy szállás, mint étkezések terén! Köszönet érte!
Holnap? Átkelés a Tiszán! J
Kövess engem – …
