9. nap március 15. kedd

Nagyszakácsi – Felsőkövesd   95,5 km,  1.050 m szk.

„Azt is fontos tudnom: hogyan nem lehet!”

A mottóm azt is jelenti: nem lőhetek túl a célon.

Ma úgy éreztem a napom vége felé: mehettem volna még tovább, vittek is volna a lábaim,  de észnél kell lennem: hosszú távon kell gondolkodnom és még rettenetesen sok van hátra.

Lassan emelkedik a hőmérséklet, egyre kevesebb réteget és melegebb ruhát kell magamra öltenem, sőt, néhány óra múltán már ezt is soknak érzem, jókor következetek a találkozási pontjaink Gyönggyel.

„Nagy utazás” volt a Mesztegnyő és Újvárfalva közti szakasz a Mesztegnyő előtti poros ráhangoló futással – igen, ez az a rész, amely ritkán optimális, ám mégis gyönyörű. Nagyon sok emlék köt ide: a kéktúrásaimmal való barangolások, magányos, hosszú edzések, fotózások Gyönggyel és Gyurival, vonatozás a szüleim 55. házassági évfordulóján, a fotók velük és a családdal, a legutóbbi kéktúra napon a közös poroszkálás és hülyéskedés Bedő Gábor barátommal és sorolhatnám… Most a tavaszi szárazság miatt nem volt optimális a talaj, mintha egy forró nyár végén futottam volna, amikor már hónapok óta nem esett az eső. Minden egyes futólépésemmel fölvertem a lösszé vált homokot, közben pedig próbáltam stabilan érkezni… Legalább puha volt az első napi fagyok után a talaj, ezzel vigasztaltam magamat. A rövid aszfaltos szakasz Újvárfalvától Somogysárdig most kivételesen jó volt a bokának, aztán Kaposmérőig tovább folytattam a „homokvitorlázást” J.

Szenna, Patca, Szilvásszentmárton, Zselickisfalud… viszonylag rövidebb, egymás után következő szakaszok, jól telt az idő a változatos, hullámos terepen, kedves, látványos, bár néhol már kihaló vidék. Ettől függetlenül imádom és ajánlom Nektek is, mert elvarázsolja és megnyugtatja az embert!

Ekkor már tudtam, hogy tovább kell mennem, mert jól álltam időben és erőben is – a kérdés csak az volt: meddig. Itt és ekkor még nem akartam rá válaszolni, egyszerűen csak hagytam, hogy haladjak és történjenek a dolgok. A jelzések továbbra is elismerésre méltón rendben voltak, köszönet értük az „alkotóknak”! Csodálatos dolog és érzés, amikor nem ezzel, a kereséssel kell foglalkoznia az embernek egy ekkora vállalkozás, egy ilyen rettenetesen hosszú nap során, hanem módja és lehetősége van belefeledkeznie a tájba és a gondolataiba.

Kardosfapusztára megérkezvén döbbenettel tapasztaltuk, hogy a kedves kis tó szinte teljesen kiszáradt. Csodálatos fotók őrzik az emlékét egy korábbi kirándulásunknak ide, sajnos most már inkább mementó e hely. Az emberi tevékenységünktől nem független éghajlatváltozás egyik szomorú gyakorlati példája ez a terület, nem véletlen extrém vállalkozásom egyik fő üzenete:

„Még élő bolygónk”…

Ropolypuszta, aztán kapaszkodó a Gesztenyés-forrás felé, majd elérve a 67-es utat becsurgás Simonfára. A falu végén őrült ricsaj, melyet temérdek kutya ugatása okozott, néhánnyal közülük küzdöttem egy kicsit. Mindez fókuszba helyezte a figyelmemet, mert tudtam, hogy a Meteor turistaháznál megejtett bélyegzés után az emelkedő tetején ismét találkozásom lesz néhány kuvasszal Simonfa és Gálosfa között. Nem tévedtem, bár ezúttal csak ketten szegődtek társamul egy jó darabon. Nem félek tőlük, de őszintén bevallom, sosem érzem itt biztonságban magamat. A kuvasz az kuvasz marad, sok történetet ismerek…

Gálosfa, bélyegzés a bolt háta mögött a bezárt kocsmánál, majd egy határozott, a harmadik napomra emlékeztető gyors döntéssel folytattam a futásomat Szabás, Felsőkövesd felé. Ennél hosszabbat már nem akarok futni a további napjaim során, szerencsére nem rogyasztott meg a talaj okozta nehézségek és a nap hosszúsága ellenére sem. Jókor, jó helyeken, megfelelő módon töltöttünk, figyeltünk a cipőcserékre, a folyadékbevitelre is. Az okos és nem észnélküli bátorság mindig kifizetődő, most én is tizenkilencre húztam lapot, de bevált a tervem, ennek köszönhetően holnap nyomasztó érzések nélkül, nyugodtabban folytathatom a futásomat kelet felé, lassan közeledve a Dunához.

Nagyon kemény, nagyon hosszú, nehéz, de szép és sikeres nap volt. Itt és most köszönöm meg Gyöngynek, a kis feleségemnek azt a mérhetetlenül sok támogatást, amelyet az elmúlt napokban kaptam tőle!

Nektek köszönöm a figyelmeteket, holnap folytatjuk a vándorlást!