Aki valamilyen különleges célt állít maga elé, az ki van szolgáltatva a félelemnek.
A félelmek az esetek többségében alaptalannak bizonyulnak. Az ember ugyanis általában a félelemtől fél. Szerintem ez a félelem pozitív, mert szabályozza bennem, hogy mit szabad és mit nem.

Fókuszt ad.

Sziasztok,

reménykedtem, talán ma:-). Tévedtem. Idefent északon az időjárás úgy döntött, kitart az előrejelzés mellett. Tehát: ha csöndesen is, eső nélkül indult a nap, hamar megváltozott mindez. Szerencsére négy nap alatt felvérteződtem annyira, hogy már sokkal kevésbé veszek róla tudomást. A naptárat nézve pedig azt látom, hogy talán még a holnapi nap, aztán végre változás, pozitív értelemben.
Hollókőtől Mátraverebélyig ezzel együtt nagyon hosszú volt, alig vártam a következő fogódzót, hogy a Mátra lábaihoz, Mátraverebélyre érjek. Innen aztán egy közös fotó után új kísérőimmel, Giczey Pisti barátommal és fiával, Tomival egy fotó után elbúcsúztunk egymástól és nekivágtam a kaptatónak Ágasvárig. Hűvös, párás idő volt, de legalább a szél nem fújt, már ez is ajándék volt.
Jó idő alatt értem fel Mátraszentistvánra is, a 3Patak Panzióhoz, ahol újabb bélyegzés következett. Galyatető Piszkés után már nem volt messze, a néhány nappal ezelőtti hónak itt is már csak maradványai voltak. Ekkor „végre” ismét megérkezett az eső, így a Kékes csúcstámadása elég sárosra sikeredett. A Vörösmarty és Mátraháza között csodaszép volt a patak robogása, Mátraháza után pedig új, de hosszabb útvonalon toltam fel magamat a mai nap végpontjára, Kékestetőre. Az esőben a combizomzatom eléggé beállt, nem volt egyszerű felkapaszkodni a csúcsig, de hajtott a forró tus iránti vágy, amit aztán Előházi Petinek, a Felső-Mátra polgármesterének és Gabikának, feleségének köszönhetően meg is kaptam, kaptunk a 3Patak Panzióban, nem beszélve az utána következő nagyon finom vacsoráról!!! Köszönjük, már sokadik alkalommal van itt részünk rendkívül szívélyes, vendégszerető vendéglátásban, meleg szívvel tudom ajánlani mindenkinek, aki erre szeretne síelni, túrázni! Hálás köszönet Nektek, Gabika, Peti!
Most pedig irány a vacsora, nagyon éhes vagyok, de ennem kell, mert holnap az egyik legdurvább nap következik – távban és szintben egyaránt…De semmi gond ezzel, én választottam! 🙂 Tehát holnap irány a Bükk (majdnem) teteje, Bánkút!
A mai nap egyik ajándéka Ágasvár és Mátraszentistván között a muflonok voltak:-)…

Sose add fel!

Nagyon szép napot, estét Nektek, köszönöm a figyelmeteket!