8. nap március 14. hétfő
Palin – Nagyszakácsi 50 km, 800 m szk.
„Sokszor a körülmények megváltozása késztet bennünket arra, hogy változtassunk az életünkön. Most épp ezt az időt éljük.
Te léptél már?”
Sziasztok,
még mindig nem sikerült megoldani minden problémát. Ezzel együtt engem a megoldások érdekelnek. Így lesz pozitívabb a gondolkodásom, proaktív maradok, még akkor is, ha a szerda, amikor reményeink szerint végre a szemeitek elé kerülnek az eddigi beszámolók, történések, már a 10. napom lesz, amióta úton vagyok, leszek. Sokkal jobb, mint ha egyáltalán nem sikerülne. Félig üres vagy félig teli a pohár – számomra nem kérdés a válasz.
Továbbra is mínuszokban rajtoltam, de hamar emelkedni kezdett a hőmérő higanyszála. Hol járok, hol tartok így, a nyolcadik napon? Zala és Somogy, Zalai-dombság és Belső-Somogy. Bő ötszáz km már a lábaimban. Négy nap már csak a Dunáig. Nem gépként működöm, vannak apró jelek, amiket figyelnem kell a testemmel kapcsolatban, de ezek nem rendkívüliek. Kezelhetőek. Ha okos vagy és ismered magadat, nem ijedsz meg tőlük. Ezek egy ilyen út, egy ekkora vállalkozás velejárói.
Nagybakónakig befelé fordulás, step by step, kilépés a sötétségből a pirkadatba, semmi fényképezőgép és egyebek, csak én vagyok a magam számára fontos. Aztán lassú ébredezés Rockenbauer Pali bácsi elágazásáig, lecsurgás és pecsételés az Öröm-hegyi – kulcsosháznál, majd már ébrenléti futás Zalakarosig, élvezve a napsugarak egyre melegebb érintését. A kilátónál már teljesen rendben és ébren voltam, a Karostól induló aszfaltos meneten pedig automata üzemmódra váltottam, hogy a ’pofaszelet’ kezelni tudjam. Zalakomár, az egykori bélyegzőhely, Ormándpuszta, majd Somogysimonyi, Nemesvid…cipőcsere, az aszfalt után ismét terep…Nagyon kíváncsi voltam az eddig eléggé elhanyagolt Nemesvid – Kisvid szakaszra, de csak a legnyagyobb elismerés hangján tudok szólni a tapasztaltakról…dombon a tanya J. Kisvid előtt az öreg fenyvesben a homok már sivatagi lösszé porlott, combig voltam poros a kisvidi bélyegzőhöz érkezvén…Úgy döntöttem, hogy Nagyszakácsiig még elporoszkálok, ezzel is könnyítve a holnapi utamat hajnalban majd Mesztegnyőn át Újvárfalváig, az egyik legkedvesebb kék részemen.
Ez is megvolt, gond nélkül, jó érzéssel tettem le a lantot Nagyszakácsiban.
Ha gondokról akartatok hallani, ha vért akartatok látni – nos, akkor ez nem az a nap volt J.
Rendben vagyok, ezt érzem. Legalábbis testileg. A körülöttünk zajló események kezelésére pedig nagyszerű alkalom és lehetőség a természetben lét… Nyolc nap után végre találkoztam emberekkel, futókkal a kék útvonalon, valószínűleg ők a zalakarosi kilátótól indultak, tizenketten voltak, beszélgettek, mosolyogtak, élvezték a természettel való találkozást J. Sikerült megőrizni az inkognitómat, egy rövid kis eszmecsere után ők jobbra, én balra.
Élveztem a napot, köszönöm Gyöngyömnek a minőségi kíséretet!!! J
Holnap, veletek, ugyanitt, ne felejtsetek el mosolyogni, ne felejtsétek el kizárni önmagatokból a külvilág fölösleges „zajait”….!
