36. nap április 11. hétfő
Gánt – Jásd 61,7 km, 1.490 m szk.
Sose add fel! Higgy magadban! Változz, ha ez kell a fejlődésedhez!
S ha nehéz is, még egyszer mondom, sose add fel! Ez életed kulcsa!”
Sziasztok,
furcsa érzés egy ekkora extrém vállalkozás kapcsán kijelenteni: utolsó hét, utolsó napok. Eddig eljutni…J. Egyetlen egyszer sem gondoltam a mai napig arra, hogy hol tartok, mikor lesz vége. Nem engedtem ki a fókuszt magamból, mint ahogyan be sem semmilyen külső zavaró tényezőt. Én voltam és a belső világom. Ennyi a titka annak, hogy itt tartok. Egy ilyen vállalkozásnál egyszerűen nem engedheted meg magadnak, hogy akár csak egyetlen más dologgal foglalkozzál, többel eztán főleg nem. Bukásra, sérülésre vagy ítélve. Ha elmegy a fókuszod a koncentrációdról, a tested állapotáról, jelzéseiről, ha beengedsz olyan külső dolgokat, amelyek bevisznek a negatív spirálba – véged van. Ez ennyire egyszerű. Nincs információ-habzsolás, nincs telefonálgatás, nincs esti kilengés – csak te és a vállalákozásod, a célod, a pihenésed, a regenerálódásod. Tény. Világos. Nem hibázhatsz. Hogy fárasztó-e? Rettenetesen. Hosszú és kemény, mentálisan és fizikailag is csúcsra járatott heteken át ébren tartani ezt az állapotot – nos, a legnagyobb kihívás, és a legnagyobb győzelmek egyike. Ám nincs még vége. Egyszerűen csak most délután, miközben megpihentem a célban, Jásdon, a Szederfa Vendégház udvarán a napi beszámoló írása előtt, engedtem be egy pillanatra a gondolatot, az érzést: közelítek a Balaton-felvidékhez, itt vagyok a Bakonyban. Közel vagyok. Vettem egy nagy levegőt és máris visszazökkentettem magamat abba a flow-ba, amely ahhoz szükséges, hogy a lehető leghatékonyabb idő alatt végezzek a magam számára az első naptól megszabott kötelezettségekkel, hogy aztán végre el tudjak kezdeni valóban önmagammal foglalkozni. A két nap az még két nap. Nincs mese. Tudjátok, mi a legnehezebb eme világcsúcs kísérlet alatt? Elmondom: egy ekkora kajás pasinak, mint én, ilyen brutális sorozatterhelés mellett immár 36 napja kibírni, elviselni azt, hogy naponta csak egyszer, késő délután vagy kora este tudok meleg ételt enni…. Ha vége lesz, legalább egy héten át fogom pótolni az elveszített kalóriákat… Böjt meg egyebek? Na ne!!! J Belehalnék. Arra persze én is kíváncsi leszek, mennyi súlyt fogok veszíteni. Szerintem nem sokat, de majd kiderül az igazság két nap múlva. No, akkor folytatom, mert nagyon éhes vagyok J.
Még egyszer köszönjük Krausz János úrnak, Gánt település polgármesterének, az ismételt támogatást, odafigyelést, érdeklődést vállalkozásunk kapcsán, külön a vacsora közbeni tartalmas beszélgetést Gánton, a Vértes Vendéglőben, külön is Krausz Attiláéknak a nagyon kedves szállást! János, hajrá, bízom benne, hogy hamarosan ismét találkozunk, vigyázzatok magatokra, jó munkát! J
Köszönöm utolsó előtti kísérőmnek, régi barátomnak, Mikinek az odafigyelést, egyúttal köszöntöm utolsó kísérőmet, a kis feleségemet, Gyöngyvért, aki az első pillanattól az utolsóig mellettem állt és áll. Az utolsó napokban ismét ő lesz velem, mellettem, rutinos „róka” már ebben a műfajban, ráadásul mint volt tájfutó, nagyon is tudja, mire kell ilyenkor figyelnie. Ez a kis „csapat” vágott neki a mai 62 km-nek, hogy elérjük majd a 81-es főutat, ami a Móri-árok igazából, azaz, hogy átlépjünk a kedves Vértesből a csodaszép és tiszteletet igénylő Bakonyba.
A reggel nulla fokkal és még viszonylag szélcsenddel indított utamra, jólesett az első néhány napsugár melege. A Gánttól Csókakő váráig és településéig vezető útvonal igazán alkalmas arra, hogy az ember rendezze a gondolatait, semmi extra, de mégis csodaszép. Ki is használtam, összeraktam magamat a nap további részére. Csókakő után a sörédi borzasztó kitérővel a Bodajkig vezető szakasz (ismét leírom másfél év után) nálam az értelmetlenség ne továbbja. Százszor jobb volt(!) a műúton főni, mint ezen a kerülőn szenvedni. Ismét eszembe jutott: néhány nappal ezelőtt itt tulajdonképpen lehetetlen volt bárkinek bárhová, eljutnia, menekülnie az óriási szélben, a megemészthetetlen és kikerülhetetlen ragadó sárban, km-eken át… Hajrá! L.
Bodajk, „sípálya”, átkelés a csúcson és beereszkedés egy csodaszép világba a túloldalon odalent, a Gaja-szurdokba. Hihetetlen volt: Gyöngy befutott elém, az egész szurdokban csak ketten voltunk… No, de majd hétvégén J! Mi akkor már nem itt leszünk…
Kiérve a szurdokból és keresztezve a műutat egy újabb csodaszép hely tárult a szemem elé: a Fehérvárcsurgói-víztároló. Mindig is imádtam erre futni, a Gaja-szurdok és a víztároló gátja, környezete, a panoráma elvarázsol most is, csodaszép emlékek tárháza. Mivel a bélyegző új helyre került, kíváncsi voltam, meglelem-e, de könnyű volt a dolgom, hiszen az új útvonal mellé került kihelyezésre. Higgyetek nekem: mintha tengerparton járnátok, amíg a víztároló partján futtok… Emlékezetes. A Becsali Büfét hiányolni fogom, de meleg nyári napokon megér majd egy kitérőt, ha még egyáltalán üzemel J!
Bakonykúti. Egy újabb gyöngyszem. Varázslatos, szánjatok rá egy kis időt és felejtsétek el az odavezető utat, Gyöngyvér elmondása szerint. Szerencsére én a kéken futottam J… Kisgyón, régi közösségi találkozóhely, ha a politika mesélni tudna… Másfél éve itt ment tönkre a bal oldali ablakemelőnk… hála Szvitek Barna barátomnak, akkor egy hétvégi kora reggelen meggyógyult…Mekkora segítség volt!!! Megkértem Gyöngyöt, hogy egy pillanatra szakítsuk meg a futásomat és villámmal vigyen be Bakonycsernyére, talán megölelhetem Barnát. Így is történt, Barna épp szerelt, fantasztikus pillanatok voltak mindkettőnk számára J!!! Még egyszer köszönet, Barna!
Csőszpuszta, Jásd… Sikeres teljesítés, remek érzés volt, hogy most Jásdra lefelé kellett ereszkednem, kompenzálva a 2020-as hajnali ébresztőmet fölfelé…
Délután, de időben, befutottam Jásdra. Ezúton köszönöm meg Győry Tünde polgármester asszonynak az ismételt támogatást, a szállást a Szederfa Vendégházban, egy régi, felújított parasztházban, nagyszerű lehetőséget kaptunk ismét a regenerálódásra!
Fejér megyéből megérkeztünk Veszprém megyébe, holnap egész nap a Bakonyban kanyargok, miközben a nap végét Győr-Moson-Sopronban fogom befejezni… Legalábbis a tervek szerint.
Köszönöm, hogy érdeklődtök, köszönöm, hogy velem vagytok, szép napot kívánok Nektek!!!
