30. nap április 5. kedd
Kékestető – Hollókő 62,6 km, 2.490 m szk.
„Én egy olyan realista álmodozó vagyok, aki mindkét lábával a Földön (!) jár. Engem nem stadionok érdekelnek, hanem az a bolygó, amelyen a stadionok állnak: a Föld. Ez ezerszer fontosabb. Sohasem fogok fölhagyni a sokak által „őrültségnek” nevezett vállalkozásaimmal, mellyel ezt a parányi égitestet próbálom megmenthetővé tenni a magam módján, a magam eszközeivel. Hiszek. Önmagamban. Nem másban, a megfoghatatlanban vagy a „teremtőben”. Én teremtek. Nemigen érdekel, hogy mások mit gondolnak erről.”
Sziasztok,
hazánk legmagasabb pontjáról (ez nem igaz, mert én tudom néhány volt diákommal, hol van a legmagasabb pont) Palócország fővárosába, Hollókőre. Ez várt ma rám. Bő hatvan km, majd két és félezer méter szintkülönbség, az elején ismét hó, fagy, üvöltő szél. Végre valami… J.
Mátra, majd Cserhát. Heves, majd Nógrád. Mit vittem magammal? A tegnapi laza este kötetlen beszélgetését Péterrel és Gabikával, a vacsora remek ízeit, a hidegcsomagjaink elképesztő változatosságát, tartalmát… szóval vendégszeretetet, meleg fogadtatást, őszinte érzéseket. A ma érdekorientált, számító világában ez oázis volt. Köszönöm! Köszönjük!
A süvöltő szelen és rajtunk kívül más nem volt föllelhető a mai kora reggelen Kékestetőn. Sokat nem is időztem, egy-két fotó, aztán élvezetes ereszkedés a még mindig újnak mondható útvonalon Mátraházáig. Hiányzott egy jó kis lefelé „csurgás” a déli sípályán. Mint anno. Ám változik a világ… Alkalmazkodni kell és nem föladni. Igen, ez küzdést jelent, de legalább beleállhatsz a céljaidba, kompromisszumok nélkül. Nem csupán a lábaim, a szám is ezt fogja tenni a továbbiakban is … J! Nagyon fontos, hogy tudd vállalni önmagad, hogy ne hajolj és hódolj be álságos eszméknek! De legfőképpen: tudj tükörbe nézni! Ezért szeretem a természetet. Nem hazudik. Őszinte.
Mint amilyen a mai napom mátrai szakasza volt. Ajándékként kaptam havat, hogy búcsúzóul ne feledjem – mi várhat rám a következő extrém vállalkozásomnál. Persze, azért ne feledjük: van még egy hegység előttem, melyet imádok, nagyon őszinte, rengeteg gerinc fut le vagy fel benne (néhány nappal így április negyedik napja után, mely korábban a felszabadulás ünnepe volt, ajánlom nagyon sokak figyelmébe J ), ő még tartogathat meglepetéseket. Börzsöny a neve J.
Készülök is rá, előtte azonban két napig az egyik legvendégmarasztalóbb tagját fogom átszelni az Északi-középhegységnek: a Cserhátot. Vendégmarasztaló azért, mert fantasztikus emberek lakják, akik nyitott szívvel várják az idelátogatókat (Békés megyei, mezőmegyeri nagyszüleimre emlékeztetnek), másrészt pedig, amikor esős, nyirkos az időjárás, a talaj is ugyanilyen, ezt üzeni itt: nem szabadulsz tőlem olyan könnyen! J
Fantasztikus volt az átmenet a magyarországi komolyabb hegyek (Bükk, Mátra) után – hosszabb lankák, csalfán emelkedő és ereszkedő oldalak… Igen, ez az Országos Kékkör. Ez a Cserhát. Téged is vár! Fedezd fel! Számodra is végtelenné fog válni, meglátod!!!!
Ma alapvetően élveztem a futást, csak kisebb-nagyobb holtpontocskák voltak, ezeket azonban tudtam kezelni.
Nagybárkány, pecsételés a Bableves Csárdánál, majd az utolsó etap, egy bő tízes Hollókőig. A vár továbbra is felújítás alatt, kopácsolás, fúrás, faragás, képet sem volt könnyű készíteni. Mivel Bátiékkal külön helyen alszunk (ők az Ófaluban, én a hotelben), még egy utolsó egyeztetés, aztán mindenki ment a saját irányába. Én maximális köszönettel tarozom a Castellum Hotel vezetőségének, Göbölös Magdi értékesítési és marketing igazgatónak a támogatásért, a rendkívül kedves fogadtatásért, a hihetetlenül színvonalas ellátásért!!! Emlékezetes, pihenésre igazán alkalmas, nagyszerű hely, őszintén ajánlom a figyelmetekbe!
Este még egy vacsora, aztán a holnap megtervezése, végül gyors elalvás – mindez érthető, hiszem ma fejeztem be a harmincadik napot és léptem át a kétezredik kilométerét extrém vállalkozásomnak.
Rendületlenül várlak Benneteket holnap is, egész nap a Cserhátot fogom futni Nógrád megyében!
Vigyázzatok Magatokra!
