Viszolygok a hierarchiától, már csak azért is, mert tudom, hogy a bebetonozott (vagy annak tűnő) pozíciók és a tudás legtöbbször fordított arányban állnak egymással.
Sziasztok,
elérkezett ez a nap is. A kezdéskor nem tűnt oly távolinak, most azonban, extrém vállalkozásunk folyamatában úgy éreztem – mégis kegyetlen távoli. A kitartás, a türelem, az akarat, a célorientáltság aztán mégis eljuttatott bennünket ide.
Hova is? Baranya, majd Somogy megye, a Zselic és Belső-Somogy. Káprázatosan kedves, szeretni való vidék, táj. Mióta a Balaton mellett élünk, nagyon sokat jártam, járok ide edzeni felkészítő futásokra, útvonal bejárásokra. Vártam, hogy ismét szembe jöjjenek az ismerős, felejthetetlen képek…
Szerencsére a régi mondás szerint borúra derű következett, így, bár alul nedves és sáros volt minden, a fejem fölött már inkább a napsütés volt az úr. Kora reggel nehéz szívvel hagytuk ott a Nagymátéi Vadászház különleges hangulatú helyét az erdő mélyén, de Eizivel megbeszéltük – hamarosan jövünk! Még egyszer köszönünk mindent – finom étkeket, szállást, barátságot! Vigyázz magadra, Jani!
A korai felsőkövesdi rajttól Simonfáig ami leginkább megmaradt bennem: hűvös idő, nyirkos, vizes, sáros altalaj, nehezen pergő km-ek. Ami felébresztett: hazánk egyik „szegény” emberének Simonfa és Gálosfa közti uradalmának kuvaszai, komondorai. Nem először, nem másodszor futok itt, de életveszély. Nincs kiírva, hogy magánterület, ám ezek a kutyák szabadon… Kettő a bokámat nyaldosta (nem először), három teljesen támadólag lépett föl, a lassabbnál is lassabban sétáltam, hogy épségben átjussak a Simonfára ereszkedő horhos bejáratáig – kőkeményen megfogalmazódott bennem a feljelentés státusza… Nem csak úgy mondtam, amit most leírtam… Szégyen, hogy valaki mások veszélyeztetésére bármit megtehet. Nem sokáig…
A Simonfa utáni zselici vidék a kedvenceim közé tartozik. A szűk aszfaltutat elérve Ropolypuszta, Kardosfapuszta egy külön világ, egy igazi kincs, látképileg utánozhatatlan tájegységi jellegzetesség. Ne hagyjátok ki, ha bármikor egyedire, különlegesen szépre, hangulatosra vágytok! A kis tónál Kardosfapuszta alatt egy rövid szusszanás, majd haladtam tovább Zselickisfaludig, egy darabig aszfalton, majd balra letérve már erdőben. A faluban bélyegzés a Vándor Kulcsosháznál, egy kis aszfalt Szilvásszentmártonig, majd Patca, Szenna következett. Szeretem, bármilyen is a terep itt, de a fíling mindig „bejön” nekem.
A Szenna utáni út Kaposdadán át Kaposmérőig szintén rendben volt (én is, fizikálisan és mentálisan is), majd a zárva lévő bélyegzőhely után végre nekiindulhattam Belső-Somogynak, egyik legkedvesebb vidékemnek. Bár az Újvárfalváig vezető szakasz nem rövid, a Somogysárdig tartó erdős rész mindent feledtet. Kellemes idő, klassz láb alá való, megfelelő belső hangulat – harmónia. Így tudom összefoglalni a délutánt. Az utolsó pár km aszfalton Újvárfalváig már nem volt gond, így a Noszlopy Múzeumnál történt bélyegzés méltó befejezése volt a mai napnak. Megérkezés után elfoglaltuk a nadalosi falurészen az új vendégházban a szállásunkat – minden igényt kielégített. Új szálláshely, meleg odabent, forró a víz, nyíltszívű vendéglátás – örök hálánk a település vezetőjének, aztán Kissné Magdi segítőkészségének és Karolin vendégszeretetének… Köszönet Nektek, mindenkinek!!!! Visszük a híreteket!!!
Még egy meglepetés infó (nekem is az volt, a kis feleségem hívta fel rá a figyelmemet): Újvárfalvára érkezésemmel átléptük a 2.000. km-t. Szinte hihetetlen, még kimondani is… Én azonban nem dimenzionálom túl ezt a számot, egy lépés a cél felé vezető úton. A végén majd megemésztjük.
Holnap Belső-Somogy, Dél-Zala, a gyönyörű Somogyból átlépünk a szintén kies, gyönyörű Zalába, megannyi új élményt magunkba gyűjtve.
Bízom benne, hogy a tegnapi, nagyon sok munkával készült kisfilmünk elnyerte a tetszéseteket és közelebb hozott Benneteket mindennapjaimhoz…
Köszönöm a figyelmeteket, amennyiben az internet engedi, holnap, veletek, ugyanitt…
