26. nap április 1. péntek
Makkoshotyka – Baktakék 65,3 km, 1.500 m szk.
„Nem mindenkire lehet hatni akarattal, észérvekkel.”
Mosolyogsz ezen? Jogodban áll. Persze azért nem árt szétnézni napjainkban, mi is történik körülöttünk. Háború, népirtás, környezetszennyezés, választás, hazugságok, ígéretek, percemberek dáridója, a profit mindenhatósága, terrorizmus, fegyverkezés, ultramodern hadiüzem 60 milliárd forintból Zalaegerszegen… Sose valami ellen, hanem valamiért küzdj…
Küzdök azért a világért, amely a Földet részesíti előnyben, amely a békére épít, amely nem a Marsra akar költöztetni száz embert, hanem a Föld nevű bolygón tartani közel tízmilliárdot… Vigyáz arra, ami van, és nem egy hazug új álom köntösébe öltözteti a mohóság jelképét : a pénzt, a vagyont.
Vajon mikor fog esni az eső a Marson? Látott valaha olyat az a bolygó? Milyen ízű lehet a paradicsom, a paprika ott …. Na, ne nevettessük ki magunkat – parasztfakítás minden ezzel kapcsolatos agymosás.
Néha nem jó a dolgok, a szavak, a hazugságok mögé látni. Nem tudom, érted-e?
Én ma egy őszinte világgal, természettel találkoztam. Az első pillanattól zuhogó, portalanító, ömlő eső. Mintha nem is velem történt volna, amikor néhány napja üstökös csóvát húztam magam után az Alföldön, sokatok poénos énjét megmozdítva. Tudtam, hogy ez lesz ma, mégis. Vannak határok…
Mondhatnám, hogy épp ezen a napon – de az élet nem kívánságok sora. Amit kapsz, azzal főzöl. Ismerős, ugye? Egy szűk harmincas Regécig Makkoshotykától, kegyetlenül egyedül, nagyon komoly szintekkel, ömlő esővel, sárral, vízfolyásokkal – nagyon ott kellett lennem fejben, egy pillanatra sem engedhettem meg, hogy panaszkodjak, hogy lassítsak, hogy gyengének mutassam magam a másik énem előtt…
Erős voltam. Kereste volna a gyengébbik énem a kibúvókat, de a pozitív oldalam nem vett róluk tudomást.
Senkivel nem találkoztam e több mint magányos négy óra alatt. A világ pedig népesül. David Attenborough szerint 1937-ben 2,3 milliárd ember élt a bolygónkon, a vadon aránya 66% volt. 1978-ban ez a szám 4,3 milliárdra nőtt, a vadon területe 55%-ra csökkent. Napjainkban lassan tízmilliárd ember fog élni bolygónkon, a vadon aránya közben 30% lesz. 2100-ra a jóslatok 11 milliárd embert prognosztizálnak, miközben a világ esőerdeinek a fele eltűnt (évi 15 milliárd fát vágnak ki…) Szerinted? Mennyivel fog nőni a bolygót szennyezők aránya a korábbiakhoz képest???!…Tényleg: minden rendben van? Nincs szükség ezekre a folyamatokra, amelyeket viszünk, képviselünk???
Az Eszkála-erdészházig nagyon hosszú volt az út, ekkor már keményen adta a magát az eső. Az igazán komoly váltás az Eszkála előtt következett be, brutálisan elkezdett ömleni az eső, még a bélyegzés is komoly nehézséget okozott! Az Istvánkúti- vadászházat komoly felújítás övezi, lassan fölfedezik maguknak a turisták is… A két erdészház között maga volt a rémület, olyan szinten szakadt az eső, mint még soha…. Valahogy úgy éreztem egyébként is ma, hogy végtelenre van állítva a testem ………….
A legnagyobb gondot az okozta, hogy hihetetlen mennyiségben tört utat magának a víz. Mindenfelől ömlött, folyt, megállíthatatlanul… Kellett néhány óra, mire… újrakezdődött minden.
A Zempléni-hegység, Boldogkőváralja után Hernádcéce, Gibárt, Encs, Fancsal és Baktakék… Közben persze összefutottunk Bogár Janival, nagyon megörültünk egymásnak, mert nem volt megbeszélve …
Hihetetlen volt, ahogyan észrevettem hátulról a senkiével sem összehasonlítható mozgását és épp a Fancsal táblánál találkoztunk. Meg is örökítettük rögtön. Baktakék innen már nem volt messze, az önkormányzatnál betettem az utolsó bélyegzőt a füzetbe, aztán… Irány Surány, lezártuk a napot.
A mai nap legnagyobb kihívása a terepen kívül az eső volt. Képtelen voltam ott és olyan helyen bélyegezni, ahol és amikor szerettem volna, szakadt, ezerrel… Mentális győzelem volt a mai nap teljesítése… A nap végén elbúcsúztunk egymástól Gyuszkóval, már most várjuk, hogy ismét találkozhassunk a megálmodott keretek között! Köszönet a segítségért!
S persze köszönet a sárospataki önkormányzatnak és Aros János polgármester úrnak a szállásokért, immár második alkalommal!!! Ugyanezt tudom elmondani ma Pojeszkóné Editkének, a forrói Holdfény Panziónak a szállásért, a vendéglátásért!!!! Köszönjük!!!
Szombaton továbbra is Borsod-Abaúj-Zemplén megye, tovább a Cserehát sáros lankáin, majd belépés az Aggteleki-hegységbe.
Várlak Benneteket szeretettel, ne feledjétek:
Köszönöm a figyelmeteket!!!
