71,1 km – 2.480 m. szintkülönbség
A prognózis semmi jót nem ígért mára. Bejött. Sokszorosan. Nehéz volt elhinnem, hogy a tavalyi özönvíz után most ismét kegyetlen időben kell megtegyek négy órát, durva szintkülönbséggel a Bükkön át.
Pedig ez következett.
Szerencsére proaktív voltam, készültem rá mentálisan, ehhez persze az is kellett, hogy mályinkai polgármester barátom, Győrfi Gábor, és kolléganője, Kitti, kisegítsenek szorult helyzetemből… Hála Nekik!!!
A „sztori” majd valamikor máskor:-)…
Éjszaka már ömlött, hajnalban ömlött, kora reggel ömlött, a rajtomnál ömlött, egész nap ömlött, kiegészítésként pedig üvöltő, süvöltő, orkán erejű szél, 500 m fölött tejszerű köd, följebb alig látható útvonal, jelzések, lemerülő GPS, bajba került, felelőtlen fiatal túrázók, jópofa, öntudatos, mosolygós profik és egy nagyon koncentrált Matyi…
Brutális tempót nyomtam végig a Bükkben, előtte a ‘bemelegítő’ 30 km-es sártenger a Heves-Borsodi-dombságban, az Upponyi-hegységben szerencsére csak a lámpák fénye által volt érzékelhető a sárkorcsolya tudásommal együtt…
Mályinka, Ördög-árok, kegyetlen kaptató, majd maga a pokol és gyönyör együtt 700 m fölött…
Elmondhatatlan, a képek sem adnak vissza semmit ebből, vagy átélsz egyszer egy ilyet, vagy csak mesélnek róla neked, de az egy egészen más világ…
A Bükköt keresztezni ilyen időjárási körülmények között egészen különleges, megsüvegelendő teljesítmény – megemeltem a kalapomat önmagam előtt…
A Telekessy Vendégház és Szarvaskő a végén a maga tíz km-ével cseppet sem volt könnyebb, de legalább tudtam, hogy közeledek a megváltáshoz:-).
Kész vagyok.
Nagyon fáradt vagyok.
Nincs időm a pihenésre a protokollok miatt. Immár 26. napja.
Összeadódva ez rémisztő. Valóban nem tudom időnként, hogyan bírom még, honnan veszem a lelki energiát…
Egy dolgot nem szabad: gondolkodnom. Egyszerűen csak tennem kell a magam által vállalt dolgomat, hogy üzenhessek – Nektek is.
Köszönöm a figyelmeteket!
