65,9 km – 0 m. szintkülönbség

Látszólag egy nap a sok közül, de a 22. akár a 22-es csapdája is lehetett volna.
Kőkemény volt az előző nap, a mai pedig, bármilyen hihetetlen is, bő tizenegy nap után az Alföldi Kéktúra utolsó napja…
Összefolynak a napok, látom, amikor Szekszárd után nekivágtam a gátaknak, Gemencnek, most pedig már itt fönt, északkeleten, Borsod-Abaúj-Zemplénben zárom a kb. 850 km-es síkvidéki menetet. Borzasztóan igénybe vett, tavaly tavaszhoz hasonlóan a 11.-12. napig jól viseltem, onnantól viszont minden koncentrációm ellenére kiüresedtem, elfáradtam mentálisan. Ez az igazság.
Én is emberből vagyok, nem panaszkodom, de minden nap végére már kész voltam. Szerencsére ez a „fejbéli” gyengeség, a lélek erőtlensége nem vetült rá a testemre, azaz: nem jelentkezett sehol testi fájdalom. Ép testben ép lélek… De ehhez nagyon sok munka kellett.
Káprázat volt a mai hajnal, ráadásul a kamera csal is, már világosabbnak mutatja a tájat, hajnalban, amilyen az valójában… Hűűű, nagyon egyedül voltam órákon át, ami persze jó is, meg nem is. Volt időm rengeteg dolgon gondolkodni, dolgozni. Indirekt meló. A legtökéletesebb lehetőség a gyors és hatékony megoldások, válaszok megszületésére…:-).
A természet varázsa.
Délelőtt tízig hatalmas köd, aztán lassan előbújt a nap, közben pedig csodálatos fény-árnyék játékok. Rendkívül fárasztó a futáson kívül a historizálás, szerintem egy-két nap múlva ismét besokallok ettől és jönnek az élő bejelentkezések és néhány vlog, de ma (még) élveztem. Szabolcsból át Borsodba, a Tisza, aztán a Bodrog, délelőtt tizenegy után a megemelkedő köd leple alól előbújtak a messze távolban végre a sátorhegyek…
Holnaptól eltűnnek a pici „dombocskák”, eltűnik a homok, ismét elkezdhet dolgozni a hajlító, a feszítő…Bevallom: vártam már.
Imádom a homokot beterítő sárga akác leveleket, amint felkapja ezernyi darabjukat a szél, de legalább ennyire a Zemplén várva várt szín kavalkadját…
Felsőbereckitől Sátoraljaújhelyig csöndes belső ünnep, kemény fáradtság, de hiszen megdolgoztam érte, ezért az apró „ünnepért” – vége az Alföldnek, holnaptól ismét az Országos Kéktúra útvonalát futom a filmes barátaimmal együtt…
Köszönöm a figyelmeteket!