19. nap március 25. péntek
Okány – Furta 75 km, 10 m szk.
„Látszólag nem „nagy” okosság, de mégis igaz.
Mindig befelé figyelj, önmagadra! Tanulj meg álmodozni – ez nem bűn, nem haszontalan cselekvés! Ebből születnek az álmok, ezekből pedig a célok! Tanuld meg szeretni a természetet, rengeteg dologban segít! Szabad ég alatt a gondolataid szabadabban szárnyalnak! Aludj el a céljaiddal kapcsolatos elképzeléseiddel s ébredj velük! Vesd nap nap után papírra ezeket a célfüzetedbe s ne felejtsd el vizualizálni őket! Életedet a tudatod határozza meg, legkevésbé a körülményeid! Dönts!”
Életem legnagyobb igazságait mondtam el most Nektek. Van, aki félreismer ezért, van, aki celebnek nevez – én azt gondolom, az életünk a válasz ezeknek az embereknek! Sose másnak akarj megfelelni, de leginkább önmagadnak és az álmaidnak, az ezekből született céljaidnak!!!! Ne hagyd befolyásolni magad sem belső, sem külső körülményektől! Sose aggódj! Amire nincs ráhatásod, arról nem te döntesz! A saját életed viszont a tiéd, érezz felelősséget önmagad iránt!
Mondhatnám – mindez sima ügy. Mint a mai nap. 10 méter szintkülönbség. Durva igazság, de az: az Alföld sokkal keményebb, mint a hegyek. Egy helyre tolod a terhelést, monotonabb látványilag (megesz a távolság, a horizonton összeérő felfoghatatlan messzeség), mégis ezektől leszel valaki önmagad számára. Itt nincs vita: vagy megcsinálod, végigmész rajta, vagy véged. Nincs mellébeszélés. Komoly felelősség. Önismeret.
Hogy sima ügy volt-e a mai nap? Nagyon J. Mindössze 10 méter volt a szintkülönbségJ. Egyébként azonban idegtépő. Kora reggeltől az Üvöltő szelek regény címe járt az eszemben: szó szerint a lelkemet is kifújta a Bihari-síkon a szél a testemből, a fejemen pedig átszaladt, ezt éreztem. Kétszer ennyinek éreztem a mai távot ezért. Ám ilyen körülmények között is teljesíteni kell a kitűzött célt: vizsga feladat. Nem kerestem kifogásokat, maximum önmagamat sajnáltam, ezzel viszont szerencsére nem sokra mentem J. Okánytól Zsadányig fagyos bemelegedés, még véletlenül sem szerettem volna a kesztyűket lehúzni az ujjaimról, hosszú is volt nagyon a korai rajt miatt e szakasz. Zsadány után, letérve a műútról, nosztalgiáztam egy kicsit a tegnapi találkozásunkon itt Csernus Gabival, aztán a Begécsi-víztároló mentén az ébredező természet és a madárzsivaj felébresztett, hihetetlen volt ebben a még élő világban partner, külső megfigyelő és hallgató lenni. Geszten ideiglenesen (?) nem a legkiesebb helyszínre lett áthelyezve kastélytól a bélyegző (a kastély várható átadási ideje 2023. február 28.), előtte azonban a Tisza család kriptája és az Ótemető egyedi érték! Biharugráig most is egyedi az útvonal innen, ám ami utána következett ebben az őrült szélben… A nap végéig pofaszél, kiszívta az utolsó energiáimat is…Nem volt könnyű fönntartani a fókuszt, ezt őszintén bevallom, minden mosolyom ellenére J! Körösszakálig rövid, változatos utazás, közben át a Sebes-Körösön, majd a nap egyik leghosszabb része következett Belecig…mindenhonnan nehezen megközelíthető…A nap számomra legnehezebb része az utolsó volt, szűk 15 km Furtáig, benne nem kevés aszfalttal… Öröm volt, hogy viszonylag simán sikerült teljesítenem!
A legnehezebb szakaszok a legnagyobb győzelmek – ezt sose tévesszétek eszem elől!!!!
A mai is egy különleges nap volt: a hátralévő napok számában és a megtett kilométerekben is átléptük a felét ennek a fantasztikus vállalkozásnak!
Kívánok Mindenkinek nagyon szép délutánt, holnapot, kellő kíváncsiságot és hitet a változtatáshoz! Vigyázzatok magatokra, de sose féljetek!!!!
Kövess engem – segítek!