12. nap március 18. péntek
Szálka – Szekszárd – Baja 70,5km, 1.230 m szk.
„Bármilyen CÉL csak akkor mutat a jövőbe, ha környezetbarát, energiatakarékos és EMBERI.”
Sziasztok,
ma ez különösen fontos és igaz. A szimplán öncélú, kopaszon eredmény centrikus célok már nem kellenek a bolygónknak. Egy lépéssel beljebb vagyunk, ha a saját eredményed megdöntése a cél. Azonban még ez is kevés. Ha azonban az elért eredményt mások szolgálatának (is) tudod szentelni, különösen, ha az a bolygónk túlélésével kapcsolatos, akkor jó úton jársz. Minden az egyének szintjén kezdődik!
Szurkolok Rakonczay Gábor barátomnak, aki húsz évvel fiatalabb nálam, de most éppen a saját hatnapos rekordja megdöntésére készül Dél-Olaszországban, Policoroban – jól áll J. Tudom, mire készül, tudom, mi a célja ezzel a versennyel… hajrá Gábor!
Magamnak is szurkolok. Ma reggel éreztem először (ez nem rossz!), hogy fáradt vagyok. Szerencsére nem fáj semmim, csak úgy elment az erőm egy kicsit. A 12. napon ért utol az első holtpont… ez azért nem rossz!!! Miközben vésem a betűket, épp a békéscsabai Pelle Laci barátom üzijét dobta fel a gép (hosszú ideje Lengyelországban él Laci, de egy évben egyszer hat napig szórakoztatjuk egymást Balatonfüreden az EMU 6 Day Race-en), aki azt üzente: „Pihenj csak! Szuper jók a beszámolók!” Laci! Pihenni nincs időm J! Annak viszont örülök, ha fáradt állapotomban is tudok mondani „valamit”! Mert a legfontosabb azért mégis ez: minden célunk legyen eszköz, ne pedig öncélú exhibicionizmus…! Nem is gondoljuk, mennyi embernek tudunk adott pillanatban lelki támaszt nyújtani egy jól sikerült nappal, néhány őszinte, átélt mondattal! Hinnünk kell abban, amit teszünk, mert ez a mentőöv másoknak, sokszor a tudtunk nélkül is! Én ezt most is nagyon sokszor átélem, köszönöm a visszajelzéseiteket! Boldog vagyok, hogy adok – erőt, hitet, célokat, kitartást!!! J
Grábócon ma kora reggel tulajdonképpen majdnem megfagytam. Szálka még csak hagyján volt a tónál a rajtnál (fanatikus horgászok már ekkor kitartóan figyelték a kapásokat a párálló tó mentén), de Grábóc…A -4 fok sokkal kevesebbnek tűnt. Felébresztett.
Sötét-völgy, majd Szekszárd… Küzdöttem, ez az igazság. Pedig a java csak ezután következett. Bárányfoktól a Lankóci-gátőrházig Keselyűsön át valóban egy végtelen történet volt. Először a tizenkét nap alatt zenét kellett hallgatnom. Valóban kemény napom volt. Mentálisan. Mikor végre bevághattam az aszfaltos gátról balra le Lassi felé, akkor kezdtem rendbe jönni. Gemenc. Valahogy a vadak ma nem akartak az utamba kerülni, pedig végig „csőre töltött” kamerával közlekedtem. Sebaj. Majd máshol, máskor.
A Pörbölyig tartó szűk 10 kilométernél már csak a bajai átkelésig tartó kilenc km volt hosszabb… Őszinte vagyok. Hiszem, hogy mindenkinek vannak ilyen napjai. A legnagyobb győzelmek ezek leküzdése, átvészelése. Hétköznapokban, családban, üzletben, egészségben… Ismerős J?
A Duna-Tisza közére való megérkezés, a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra szűk 550 km-ének a leküzdése kilenc nap alatt nagyszerű dolog volt. Igazából ez alatt az idő alatt kellett megadnom magamnak az esélyt a világcsúcsra – innentől már mindenki és minden fárad. Most már „csak” tartanom kell a megszerzett eggyel kevesebb nappal a másfél évvel ezelőtti napi szakaszokat – csak éppen fáradtabban. Nagyszerű cél, önismereti iskola. TV, rádió, újdonságok nélkül, szigorúan a természetben, a természettel. Mert a mi igazi közegünk, a bölcsőnk EZ, nem pedig az agymosás a médiákon keresztül. Kőkeményen ez a véleményem, már hosszú évek óta, nagyon sokan csak az utolsó utáni pillanatban jönnek rá erre. Késő…
Hosszú nap után csekkoltam be Baján egy régi ismerős, kedves helyre, a Petőfi-szigeten található Vizafogó Panzióba és Étterembe, amely ugyanolyan önzetlen támogatást nyújtott vállalkozásunkhoz, mint előző este Szálkán a Noresa Panzió és Étterem, Rékával és Norbival!!! Mindkettőt őszintén ajánlom a figyelmetekbe! Figyelmesség, minőség, kedvesség, remek konyha! Köszönet érte!!!
Holnaptól már valóban egész nap az Alföldi Kéktúrán futok, még nem tudom, milyen körülmények között. A következő szűk két hétben bő 1.300m lesz az össz szintkülönbségem, sokkal nehezebb hetek jönnek az egy helyre terhelés, a végtelen rónák miatt. Ám alföldi gyerekként nem panaszkodom – imádom ezt a vidéket. Itt dől el igazából mindig, kik is vagyunk valójában J!
Köszönöm a figyelmeteket, Veletek, holnap, ugyanitt!
Jó pihenést Mindenkinek!
