72,4 km – 0 m szintkülönbség
Még mindig csodaszép ősz, még két nap és aztán változik az időjárás.
Nagyon kora reggel, teljes sötétség a Duna gátján Bajától Ósükösdig, aztán megpirkadt. Aszfaltot terep követett, káprázatos volt a hajnali csend, lehetett tolni a kilométereket. Igyekeztem is, mert tudtam, hogy ma is még 27 fok körül lesz a hőmérséklet.
A Hajósi pincéktől remek az új útvonal Császártöltés felé, köszönet érte, utána már kezdődött a homokos „játék”.
Hirtelen lett meleg, majd még melegebb, egyszerűen sajnáltam az időt a ruhacserére, meg is főttem rendesen. Így jártam…
A végén már azt hittem, sosem lesz vége, elkezdtem érezni a sípcsontomat, a jobb külső térdszalagomat – helló homok, megérkeztem…
Szinte megfőve értem Kéleshalomra, le is lassultam, kiüresedtem, szerintem – hibáztam. A lényeg: megérkeztem.
Regeneráció.
Ennek része volt egy nagyon személyes dolog is. Mivel ma Jánoshalmán alszom, meglátogattam a volt laktanyámat, ahol 42 évvel ezelőtt az első sorkatonai szolgálatomat töltöttem.
Alig ismertem rá a helyre.
Fénysebességgel változott meg minden – mint a minket körülvevő világban. Erről beszéltem Nektek talán két nappal ezelőtt…
Köszönöm a figyelmeteket!
Holnap, szombaton a Kéktúrázás napja következik.
