10. nap március 16. szerda
Felsőkövesd – Remete-rét 45 km, 1030 m szk.
„Újtónak lenni azt jelenti: olyan dolgot véghezvinni, ami még senkinek sem sikerült. Nekem azonban ez már régen kevés. Ennél sokkal fontosabb, hogy a kitűzött vagy elért célomat miként tudom eszközként használni mások motivációjának a felébresztésére.”
Valóban ezt gondolom a hétköznapjaimról, a „munkámról”, ami a hobbim is. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem vagyok kitéve elvtelen támadásoknak.
De. Mint bárki más. Oka? Irigység, információhiány, emberi butaság. Mindenkit azonban nem tudunk meggyőzni. Én sem. Sem időm, sem energiám, sem kedvem hozzá. Önmagamban hiszek, az évtizedek alatt kialakult világnézetemnek, tapasztalataimnak, mellyel oly sok embert tudtam már változáshoz juttatni. A mai világ legnagyobb értéke a mai világban a minél gyorsabb változni tudás.
Miért mondtam mindezt el? Mert már harmadszor fordult elő a 10 napom alatt, hogy nem a sémák szerint működtem, döntöttem, hanem a rugalmasság alapján. A rugalmasság pedig a terv és a kivitelezés között foglal helyet, ahogy ezt már korábban egyszer mondtam. A siker egyik legnagyobb titka ma a változni tudás.
A tervezett program helyett tegnap rátettem egy lapáttal, ennek pedig ma élvezhettem a gyümölcsét. Előre tekintettem, mert tudtam: a Zsongor-kőnél, Jakab-hegy előtt meg kell álljak és ki kell majd élvezzem a pillanatot. Felsőkövesdtől az abaligeti vasútállomásig borús időben, hatalmas csöndességben futottam, senkivel nem találkoztam, volt idő önmagamra. Abaliget előtt aztán megjött az első zuhé, ami Abaliget után egy kissé ragadóssá tette a terepet a dombtetőig, onnan aztán ismét minden a régi volt, csak por nélkül J. Abaligeten a barlangnál egy rövid pihenő, majd nekivágtam a kaptatónak, hogy egy hosszú menet után megérkezzek a Zsongor-kőhöz. Itt felavattam az új bélyegzőt a Jakab-hegyen, majd leereszkedtem a kövekhez, ahonnan fantasztikus panoráma tárult elém Kővágószőlős felé. Nem véletlenül mondják hegymászó berkekben: a hegymászó jutalma a táj kitárulkozása… Nos, ebben most részem volt. Jakab-hegyen rácsodálkozhattam a renovált pálos kolostorra, hogy aztán a megjelenő napsütésben megcélozzam a mai nap végpontját, Remete-rétet, ahová a tervezett időben érkeztem meg.
Kellemesen kifáradva a tegnapi (és a mai) nap után egy kis nyújtás és azonnali hatállyal „bevettem” mai szálláshelyemet, a Rácz Tanyát. Külön köszönet a támogatásért és a minőségi ellátásért a Rácz családnak, Károlynak és Rudinak, Zsaninak és Vivinek. Köszönöm a lehetőséget, remélem, lesz még lehetőségünk találkozni!
A fantasztikus vacsora után szerintem nem kell altatni, elrakom magamat holnapra, mert egy szűk hetvenes fog következni…
Résen kell lennem J.
Köszönöm a figyelmeteket, szép estét, kellemes pihenést Nektek!
