42. nap - november 2.: Ötvös - Keszthely

(58,1 km, 1270 méter szintkülönbség)

 

"A megvalósult álmot átmenetileg üresség követi. Kicsit később új ötletek, új tettek következnek - a cselekvő embernél."

 

Sziasztok!

2.490 km. Ennyit mutatott az „itiner”, amikor hármasban befutottunk ma a keszthelyi célba. Ha kívülről nézem ezt a számot, akkor őrületnek tűnik, nemhogy lefutni, de még kimondani is. Ha belülről vizsgálom, azt kell mondjam: egy természetes folyamat vége. Ha te magad haladsz végig az úton, ha te teszed meg a lépéseket, ha veled történnek a mindennapok eseményei, ha te éled végig a csak látszólag lehetetlent, hihetetlent, befogadhatatlant, akkor minden értelmezhető, lehetséges, befogadható. Ebben az állapotban püfölöm a klaviatúrát s azt érzem: természetes, hogy itt tartok. Készültem rá, nagyon akartam, hittem magamban és volt egy nagyon világos célom, tudtam, mit miért és kikért teszek. Vinciturus vincero – ahogy a latin mondja - , győztes tudattal indultam az útnak, eleve sikerre is voltam ítélve. Fájdalmakkal, nehézségekkel, irgalmatlanul nehéz körülményekkel, lemondásokkal együtt. Az egyik legfontosabb üzenete ez ennek a futásnak, ennek az újabb extrém vállalkozásnak.

Egészen kivételes volt a reggeli indulás, mert a szálláshelyünkön reggeliztünk, ez volt az ajándékom a csapatnak a rengeteg munkáért, hajnali ébredésekért, a napi egy kimaradt étkezésért. Aszkéta életet élünk immár hatodik hete, eggyel kevesebb napi étkezéssel, mert arra egyszerűen nincs idő. Menni kell, futni kell, forgatni kell… Erről szól immár 42 napja az életünk. Senki nem tiltakozott Sümegen ezért a kiadós reggeliért, egészen más volt így nekiindulni a napnak. Ötvöstől Kisvásárhelyen át Sümegig sikerült felébrednem, úgyhogy a vár panorámáját már éberen élvezhettem. A sarvalyi bélyegzés után tovább koptattam a Kemeneshát terepét és átlépve a Tátika-Rezi-régióba, a Tátika vára alatt elhaladva és a műutat keresztezve elértem a Kovács-hegyi tanösvényt, melyen fölkapaszkodtam hazánk legnagyobb Sztupájához, az Emberi Jogok Parkjához Zalaszántó fölött, ahol találkoztam a kis csapatommal, dolgoztunk egy kicsit a kamerák előtt és már indultam is tovább Zalaszántón keresztül Rezibe. Itt újabb pecsételés, majd egy rövid idő múltán már a Gyöngyösi Csárda mellett a Betyárok fájánál álltam, ahonnan átkelve a Felső-erdőn az egregyi árpád-kori templomnál újra együtt volt a csapat. Hévízen nagy örömömre csatlakozott hozzám a buszpályaudvarnál Gyöngyvér és Kisgyuszkó, így a hátralévő öt km-t Keszthelyig már hármasban tettük meg a csodálatos környezetben vezető kerékpárúton.

Késő délután a holnapi befutóra tovább bővült a kis csapat, megérkezett Geri és Manyi Békéscsabáról, illetve Tomanek Gábor színművész barátunk, a tavalyi és a mostani filmünk narrátora, aki ma Kadarkúton, holnap pedig épp Szigligeten, a befutónk helyszínén tartott illetve tart rendhagyó irodalomórát gyerekeknek.

Holnap reggel így vágunk neki az utolsó bő negyven km-nek. Ezúton is szeretnénk megköszönni a hévízi Palace Hotel szállás-és étkezés támogatását, mely nagyban segítette pihenésünket és regenerálódásunkat az utolsó nap kihívásai előtt!

Szarvas Mátyás

Sümegen a szállásunk előtt

 

Sümeg

 

Bélyegzés a Sarvaly-erdészháznál

 

Rajt a Tátika felé

 

Megyehatárnál

 

A Kovács-hegyi tanösvény felé

 

A Sztupához érkezve

 

Az Emberi Jogok Parkjában a Sztupánál

 

A Gyöngyösi Csárdánál

 

Hévíz előtt

 

Egregy előtt

 

Hévíz-Egregy

 

41. nap - november 1.: Bögöt – Ötvös

43. nap - november 3.: Keszthely – Szigliget