43. nap - november 3.: Keszthely – Szigliget

(41,6 km, 780 méter szintkülönbség)

 

"A siker titka a belső hozzáállás, nem pedig a készség, a tudás, a képzettség."

 

Sziasztok!

Soha nem könnyű egy ekkora vállalkozás végén az utolsó nap. Rengeteg érzés kavarog az emberben, küzdesz a közelgő üresség állapotával, a lelkedtől-testedtől majd óhatatlanul is távolabb kerülő fájdalmak múlásával, a természet már jelentkező hiányával és sok más olyan dologgal és érzéssel, amelyeket csak én tudok és értek igazán. Ezeket tudnom kell kezelni és mihamarabb magamban elrendezni, hiszen másfajta kihívások várnak most már rám, de a teljesítés okozta örömöt egész életemen át szeretném megőrizni magamban. Egy olyan ajándék, olyan erő ez, melyet viszek majd magammal minden nap, minden órában s ha bármikor is elhaladok majd az ismerős tájak mellett, mindannyiszor egy nagyon kellemes bizsergés fogja átjárni a lelkemet, testemet.

Az utolsó nap bő negyven km-e szerencsére különösebb nehézséget nem okozott már, annál inkább hordozott magában érdekességet. A nyugodt indulást követően (Keszthely-Gyenesdiás), még a Pórakháti-völgy elérése előtt elkezdett esni a hó. Igazi ajándék volt ez, hiszen a nyárból indultunk, az első napok néhol még félmeztelen, izzadt képei után az utolsó napon már alaposan beöltözve, néhol havas tájon futottam. Vállusig futás közben a Csaba és a keszthelyi Helikon Rádió is utolért, bár az elsővel a beszélgetés egy fél perc után megszakadt a hiányos térerő miatt. Válluson a kis csapat várt rám, jó volt egy kicsit töltődni, mókázni, hogy aztán Lesenceistvánd felé vegyem az irányt.

Vállus után a Barbacsi-erdő káprázatos színekben pompázott, szinte ünnepi hangulatot teremtve a befutás napjához. Bár a Lesenceistvánd fölötti szőlőhegyek havas párába burkolództak, ez még inkább fokozta a táj, a vidék szépségének hangulatát. A Tapolcai-medencén való átkelés a száguldó autók mellett sosem volt álmaim netovábbja, de aztán a közelgő Szent György-hegy, a bazaltorgonák kárpótoltak. A tető felé haladva egyre jobban fújt a szél, mely vízszintesen hordta a havat, nem volt könnyű kivárni átnyirkosodva, 415 m magasan, amíg az operatőrök a hegy túlsó oldaláról felkapaszkodtak, hogy néhány filmkockát készítsenek a távolban már látszódó szigligeti várról.

Bár a látkép gyönyörű volt, nem kellett kétszer mondani, hogy leereszkedjek a Tarányi-pince, a Lengyel-kápolna felé, ahol már várt a csapat és Tomanek Gabi is, aki a délelőtt folyamán Szigligeten tartott rendhagyó irodalomórát a gyerekeknek.

Az utolsó kilométerekre csatlakozott hozzám Balassa Balázs, Szigliget polgármestere is néhány kisdiákkal, így Kisgyuszkóval velük együtt kapaszkodtunk fel a vár legfelső bástyájához, csupán néhány percet késve. A célban barátaim, kollégáim is vártak, ezt külön köszönöm nekik!

A hideg miatt a legfelső bástyáról lementünk a Vár Kávézóba, ahol a polgármester úr egy fogadást adott a csapat tiszteletére, melyet ezúton is nagyon köszönünk, akárcsak a szállást és étkezést a szigligeti Alkotóházban.

Este a kis csapattal még kimentünk egy kis „gőzkieresztésre”, megbeszélésre, ezzel mintegy elkezdtük előkészíteni a vállalkozás következő fázisát, a filmkészítést, amely szintén óriási munka lesz.

Bár látszólag véget ért egy út, mi mégsem így éljük meg, hiszen egy folyamatot élünk meg, melynek egészen biztosan lesznek még következő lépései. Hogy milyenek, azt most még nem tudhatjuk, a fontos most az, hogy a közvetlenül előttünk álló feladatokat a legjobb tudásunk szerint oldjuk meg, ez pedig nem más, mint az üzleti és a természetfilm elkészítése.

Elfáradtunk. Köszönöm, köszönjük mindenki figyelmét, bíztató szavait, ezek sokat, nagyon sokat segítettek az út során, igyekszünk Nektek minél többet visszaadni az élményekből, látványokból a februári bemutató során.

Addig is kísérjétek figyelemmel továbbra is a honlapunkat, hiszen újabb írások, beszámolók, összefoglalók fognak fölkerülni rá és természetesen rádióriportok, tévéfelvételek, melyek még az út során illetve az elkövetkezendőkben készültek illetve fognak elkészülni. Sőt. A tavalyi futáshoz is  (www.kektura.hu) november végén, december elején tudunk föltenni még három riportot, melyek még az idő távolából is érdekességként fognak hatni. Úgyhogy – várunk Benneteket szeretettel!!!

Szarvas Mátyás

 

Reggel a hévízi szállásunk előtt

 

Keszthely-Gyenesdiás után

 

A Pórakháti-völgyben

 

Vállus felé, havas ösvényeken

 

Bélyegzés Válluson

 

A Kő-orra alatt először pillantom meg hat hét után ismét a tanúhegyeket

 

Behavazott a Kő-orránál

 

Lesenceistvándon

 

Kis kitérő Tapolcán a Malom-tóhoz

 

Irány a Szent György-hegy (415 m)

 

Bélyegzés a turistaház mellett

 

A bazaltorgonák tetején

 

A Tarányi-pincénél

 

Kisgyuszkóval ereszkedünk

 

Célban 2.533 km után

 

Manyi, Gerus figyeli Tomanek Gábor színművész barátom ölelését

 

Csapatkép a szigligeti várban

 

A meglepetés-torta Magyarországot ábrázolja

 

Kollégáim a célban

 

Zárszavak a polgármester úrral a fogadáson

 

A vezetőmmel együtt örülünk

 

A stábbal

 

A torta megszelése

 

Egy koccintás Gyuszival

 

42. nap - november 2.: Ötvös - Keszthely