41. nap - november 1.: Bögöt – Ötvös

(70,1 km, 360 méter szintkülönbség)

 

"Mindenki képes önmagát felülmúlni!"

 

Sziasztok!

Egy újabb munkával, alkotással teli nap, melyre már ismét éjszaka elkezdtük a felkészülést az operatőrökkel, hiszen ma nagyon sokat akartunk forgatni az üzleti részhez, ehhez viszont alaposan oda kellett tennünk magunkat.

Napsütést ígértek, nos ebből mi a befutó előtt kaptunk húsz-harminc percet, a többi szomorkás, borongós, párás, viszont szélcsendes volt. Mindennek tudni kell a relativitás-elmélet szerint örülni, úgyhogy mi így tettünk.

A bögöti rajt után a terepen egy rövid „bemelegítést” tartottam, aztán Csényét elérve cipőt cseréltem és Kisgyuszkóval róttuk a kilométereket Csénye-újmajorig, ahol bélyegeztünk, majd egy újabb cipőváltás után már a Gyöngyös-patak gátján haladtam Sárvár felé. Itt egy újabb, ezúttal nagyon komoly és veszélyes kutyakalandba keveredtem, melyből sokkal rosszabbul is kijöhettem volna, a szerencse azonban ezúttal mellém állt és az óriás snaucer gazdája bánta, akinek a saját kutyája tépte szét a kabátját. Hajszálon múlt, hogy nem én húztam a rövidebbet az elszabadult és megvadult kutyakalandban…

Sárváron ismét Kisgyuszkóval futottam, aztán a Rába hídja után már egyedül talpaltam. Gércén bélyegzés, majd átkelés egy dombon és máris az Országos Kéktúra egyik, ha nem a legszebb erdejének szélén voltam – elértem a Farkas-erdő északi részét. Pecsételés a Rózsáskerti erdészháznál és futás tovább az 1995-ben kidőlt, több mint 100 éves Banya-fákig, ahol a reggeli órákban a gyönyörű sitkei templom után megkezdett üzleti beszélgetést folytatva tovább vittük a gondolatokat az operatőrökkel és egyúttal le is zártuk azokat. Rendkívül mély, tartalmas, hasznos napok voltak, melyeket ennek a munkának szenteltünk futás közben, rengeteg plusz energiát áldozva erre a fontos részre, hisszük azonban, hogy mindez nem volt hiábavaló és februárban már a gyümölcsét is látjuk ennek az elkészülő, a napi munkámban nagyszerűen alkalmazható filmnek, filmkockáknak.
Innen továbbvitt az utam a Hidegkúti vadászlakhoz, ahol újabb bélyegzés és már indultam is Káldnak, ahol már várt rám a kis csapat.

Káldtól Hosszúperesztegig egy viszonylag sík, kevés szintkülönbségű úton futottam, a forgóm azonban ekkor újra bejelzett, ezért innen dupla energiámba került az egyenletes tempójú haladás.

A Szajki-tavakig vezető erdőrészlet maga volt a csoda, a varázslat a csöndjével, a színpompájával, a sajátos hangulatával, ennél már csak a pecsételés utáni Bögötei- és Kávás-kúti-erdő volt szebb, ha lehet egyáltalán ezt a november eleji hangulatot fokozni…
E hosszú nap végén nagyszerű érzés volt megérkezni a megyehatárhoz (Zala és Veszprém) és befordulva a Külső- és Dergecsi-erdő határához, elvégezni a mai utolsó bélyegzést.

Kettő nap. Ennyi maradt hátra.

Ezúton köszönjük mai szállás- és étkezés támogatónk, a sümegi Hotel Kapitány segítségét!

Szarvas Mátyás

 

Csényén Kisgyuszkóval

 

Bélyegzés Csénye - újmajorban

 

A Gyöngyös - patak gátján

 

Káldon

 

Bélyegzés Káldon

 

Hosszúperesztegre érkezve

 

A Szajki - tavak

 

A Szajki - tavak mellett

 

Az ötvösi bélyegzőhelynél

 

Pecsételés a 41. nap végén

 

40. nap - október 31.: Bozsok – Bögöt

42. nap - november 2.: Ötvös - Keszthely