A   II. Országos  Kék  Kör  Futás első  friss tapasztalatai

 

Sokan valósítják meg a vágyaikat a fantáziájukban, de a valóságban soha-ez volt a tavalyi nagy futásom egyik üzenetmondata, mely idén is gyakran eszembe jutott a táv teljesítése, a nehézségek leküzdése közepette.

Örülök, hogy jómagam már második alkalommal cáfolhatom meg ezt, hiszen a lehetetlenek igazából csak a tudatunkban léteznek, a gátakat, az akadályokat mi magunk állítjuk önmagunk elé azzal,hogy elhitetjük magunkkal: nem tudunk megtenni valamit.

E második nagy extrém futás egyik legfontosabb üzenete:olyan van, hogy nem akarom és olyan is, hogy nem hiszem, ám olyan, hogy nem tudom - nos, olyan nincs.

A nehézségek egészen másfajta nehézségek voltak, mint 2008-ban: míg akkor azt kellett elsősorban elhitetnem magammal, hogy képes vagyok ennek a 2.533 km-nek a leküzdésére, addig idén ez már nem volt kérdés a tudatomban. Most a körülmények, az időjárási-és terepviszonyok állították elém a következő kihívásokat, mert a futás negyedik hetétől egészen szélsőséges, futásra, egyáltalán a szabadban való tartózkodásra teljesen alkalmatlan körülményekkel kellett megküzdenem. 80-100 km/h-s szél, eső, vihar, sár volt  tíz napon át a társam s ebben a lehetetlennek tűnő közegben kellett megtalálnom a harmóniát a természettel és ott legbelül önmagammal, úgy, hogy közben haladjak is.

Nehéz volt, nem titkolom. Napokon át csontig hatoló, metsző szembe szélben, ezernyi apró tűszúrásként ható jéghideg esőcseppekben, nyolc-tíz órán át teljesen átvizesedett cipőben, zokniban, talpamon több kilónyi sarat emelgetve küzdöttem lépésről-lépésre előre magamat.

Miért? S mi segített át ezeken a nehézségeken?

Nos, végtelenül egyszerű erre a válasz: mindannyiunknak vannak céljai úgy a hétköznapi, mint az üzleti életben, ahol én is dolgozom. Mindig újabb és újabb, hol könnyebbnek, hol nehezebbnek tűnő, időnként leküzdhetetlennek tűnő akadályokkal találtam, találjuk magunkat szembe,melyeken azonban át kell lépni, melyeket le kell győzni ahhoz, hogy tovább tudjunk menni.

Így történt ez velem is, hiszen az Északi-középhegység hatalmas szintjein, a Bihari-sík, a Kis-és Nagy Sárrét vidékén csak én és az engem kísérő, segítő kis csapatom tudja, mi mindent kellett átélnem, leküzdenem, hogy óráról-órára lépegetni tudjak előre.

A csapatot említettem az imént-nem véletlenül. Hiszem és vallom: minden egyéni siker mögött mindig nagyon komoly csapatmunka áll. Az a szűk kísérő csapat (Lali, Csanya, Barbara, Bea), amely mögöttem állt-beleértve a hihetetlenül komoly munkát végző operatőröket (Major Gyula, Thury Gábor, Csonki Béla, ifj. Major Gyula) elmondhatatlanul nagy segítség és lelki támasz is volt a 43 nap alatt. Ehhez járult a maga teljességével a párom, Gyöngyvér, aki a futás teljes logisztikáját, koordinációját (szállások, étkezések, gépkocsi, napi egyeztetések, akut problémák megoldása), mint egy kirakós játékot tartotta kézben, biztos és nyugodt hátteret biztosítva az „összjátékhoz”. Nélkülük egészen biztos, hogy nem sikerült volna ez az extrém fizikai és lelki terhelést nyújtó vállalkozás, ahol a csúcsjavítás csupán eszköz volt a cél eléréséhez: a lehető legtöbb emberrel elhitetni azt, hogy bármit meg tudnak tenni, bármire képesek, ha akarják és hisznek önmagukban.

Több riportban is megkérdezték tőlem a futás folyamán: mi következik ezután, mik a következő célok.

A nagy teljesítmények, sikerek utáni üresség helyett bennem a családdal való örömteli, tartalmas, sok-sok túrával, kirándulással fűszerezett együttlét következik, melyet már mindannyian nagyon várunk párommal és a négy gyerekkel együtt. S mivel persze nem vagyok célok nélküli ember, bizonyára megszületik majd egy következő lépés azon a folyamaton belül, melyet a barátaimmal együtt elindítottunk a Rockenbauer Pál-i örökség kapcsán. Sok feladatunk van még - ezt érezzük mi így együtt. Ami pedig az idei futás tapasztalatai, élményei kapcsán megszületik, nos arra már most sok szeretettel invitálunk mindenkit egy másfélórás dokumentumfilm megtekintése keretében, melyre terveink szerint előreláthatólag 2010. február végén, március elején kerül sor a békéscsabai díszbemutató után Egerben.

Az egyes napok üzenetmondatait együtt is megtekintheti ide kattintva!