38. nap - október 29.: Bajánsenye – Döröske

(62 km, 570 méter szintkülönbség)

 

"Az utam kísérletezéseken és a tévedések kivédésén alapul."

 

Sziasztok!

Már a harmincnyolcadik nap? Hihetetlen. Bár tudhatnám, hiszen folyamatosan szaporodnak az apró és egyre sűrűsödő fájdalmak, amelyek egyre nehezebbé teszik a folyamatos, gondmentes haladást.

Most már sorozatban jönnek a hatvan kilométer feletti távok, ezeket lélekben sem könnyű kezelni. Nehéz függetleníteni magamat attól, hogy egyre közelebb van a vége, ugyanakkor nem tehetem meg azt, hogy hagyom eluralkodni magamon ezt az érzést, mert akkor vége és rám tör egy komolyabb fájdalom, probléma, melyet már nehéz lenne kezelni, visszafordítani. Így sem egyszerű a helyzet, mert tudom és érzem, hogy bennem vannak ezek, csak nem hagyom, hogy utat törjenek maguknak. Ráérnek majd akkor, ha befejeztem ezt az őrült kihívást, vállalkozást. Tehát – erősnek kell maradnom.

Őriszentpéterig „bemelegítettem”, utána aszfalton ráhangolódtam a napra. Imádom az Őrséget, akárcsak a Zselicet, ráadásul az elmúlt évben épp ezen a szakaszon futottunk együtt Korányi Balázzsal, korábbi válogatott nyolcszázasunkkal, ám hogy milyen időben, arra Balázs és Csanya is bizonyára emlékszik: brutálisan szakadt az eső egész nap, így vergődtünk keresztül az egész Őrségen, sok körbetekintésre nem volt alkalmunk. Most egy kis kárpótlást kaptam mindezért, hiszen hűvös, de napos idő volt a futás végéig (utána itt is, akárcsak az ország többi részén, eleredt az eső), így volt lehetőségem rácsodálkozni erre a gyönyörű vidékre. Mit mondjak – minél több embernek kell látnia ezt a tájat, éreznie ezt a harmóniát, amely körülveszi az embert az Őrségi Nemzeti Parkban és környékén.

Ma csupán alulról vizesedtem a nyirkos, nedves aljnövényzet miatt, de ehhez már annyira hozzászoktam, hogy fel sem tűnt. A lényeg az volt, hogy sütött a nap, legalábbis derengett. A Szalafő és Kondorfa közötti fenyves, a Nagy-sári-hegy mellett egészen káprázatos hangulatú, aki erre jár, egy sétára ki ne hagyja! Kondorfa és Hegyhátszentmárton között a Máli-rét, a Lugos-patak, a Bakonya vidéke semmi különleges kihívást nem állított elém, így jó hangulatban értem el a települést, majd jutottam el Iváncra, ahol a templom helyett a postán tudtunk pecsételni. Felsőmarác után a Himfai-parkerdő és tó továbbra is nyugodt, szép vidék, ajánlom mindenkinek!

Halogy, Nádasd, Katafa, aztán jöttek az aszfaltos részek, Nagymizdó, Szarvaskend, Döbörhegy, néhol 10%-os emelkedőkkel „fűszerezve”. Egyre jobban fáradtam, a végére a forgóm újra „benézett” az ablakon, néha már lépni is alig bírtam a fájdalomtól, de valahogy mindig továbbtoltam magam – aztán egyszer csak feltűnt a döröskei tó a nyaralóházakkal és a célban voltam.

Mit mondjak? Az túlzás, hogy fitt vagyok, de igyekszem úrrá lenni a problémáimon, hiszem, hogy az akaratom és a tűrőképességem átsegít a nehéz pillanatokon. Holnap már a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra befejező, nem akármilyen szép szakaszához érkezem kilenc nap után, hogy aztán nekivágjunk az Országos Kéktúra maradék, hihetetlen szépségű befejező szakaszának Ehhez, erre gyűjtöm a testi és lelki energiát, miközben mindenkinek köszönöm a bíztató szavakat, jelzéseket!

Ma Körmenden pihentünk meg.

Szarvas Mátyás

 

 

Hajnali rajt előtt a szállásunknál

 

Őriszentpéteren a körforgalom után

 

Az őriszentpéteri árpádkori templomnál

 

Keserűszer után

 

Őrségi folklór

 

Szalafői pihenő

 

Az Őrség belsejében

 

Kondorfára érkezve

 

Az ivánci templomnál

 

Felsőmaráctól elbúcsúzva

 

A Himfai-tónál

 

Nagymizdót elhagyva

 

Szarvaskend? Igen!

 

Döbörhegy

 

Vidámság

 

A döröskei tó felett

 

Cél, Döröske

 

37. nap - október 28.: Kustánszeg – Bajánsenye

39. nap - október 30.: Döröske – Bozsok