37. nap - október 28.: Kustánszeg – Bajánsenye

(65,9 km, 790 méter szintkülönbség)

 

"A hiba és a hiba kijavítása a megújuláshoz szükséges erőt hozza belőlünk felszínre."

 

Sziasztok!

Először is szeretnénk köszönetet mondani a tegnapi szállásunkért Szilkovics Ákosné Szilvinek, Kustánszeg-Paraszán, a Göcsej-szíve Vendégház tulajdonosának a kulturált, tiszta, meleg, visszacsalogató szállásért  illetve Miszori Józsefnek Dobronhegyen, a Kandikó Vendégház és Étterem tulajdonosának a rendkívül finom és kiadós vacsoráért, mindkettőjüknek a szíves vendéglátásért!!

Egy újabb, hosszúnak tűnő napra ébredtünk, szerencsére az időjárás felelősök mára sem ígértek esőt és ez aztán így is volt végig a nap folyamán. A talaj egyre szárazabbá vált, ez persze a reggeli órákra még nem volt jellemző, inkább délelőttől kezdett el  szikkadni a nyirkosság.

Kustánszeg körül a reggeli órákban párafelhők ülték meg a völgyeket, az már az igazi, hűvösödő, novemberi időjárásra emlékeztetett. Zalalövőig jól haladtam, emlékeztem tavalyról az útvonal nagy részére.

Zalalövőtől Felsőcsödéig rendben eljutottam, a település után aztán újra átéltem a tavalyi kuvaszkalandot a fűrésztelepnél – nem túl megnyugtató egy szabadon kószáló, támadásra bármikor kész hamis kutyával szembe találni magadat. Főleg úgy, hogy egyszer a kezemet, egyszer a lábamat is megkóstolta a fogaival. Igazán meleg lett a helyzet, végül előkerült valamelyik munkás, akinek a hívó szavára kb. úgy reagált, hogy fél méterről továbbra is sakkban tartott. Hosszú percek után tudtam csak elszabadulni ettől az elátkozott helytől, a kommentáromat most és itt inkább megtartom magamnak…

A pusztaszentpéteri bélyegző állítólag visszakerült Mártonhoz, adták tudtunkra a csödei Sárkány Panzióban. Hogy mikor és hogy ki az a Márton, nos, erre nem derült fény…

Kerkakutasig hosszú volt számomra az út, ott viszont egy kicsit elbeszélgettünk Annus nénivel, aki a falu minden gondjáról rögtön tájékoztatott bennünket. Innen egy kis aszfalt jött, mígnem Szentgyörgyvölgyről hamar átértem Velemérre, ebbe a szép fekvésű kis faluba. Az árpádkori műemléktemplom a kiírás ellenére nyitva volt, így bekukkanthattunk, hogy aztán az egyre tragikusabb állapotú felső aszfaltúton folytassam az utamat Magyarszombatfára a kék jelen. Ekkor már egyre szebb volt az idő, így kimondottan látványos őszi erdőben kapaszkodhattunk fel a Kék Kör legnyugatibb pontjához a magyar-szlovén határnál.

Innen Kercaszomor, majd Bajánsenye már nem okozott gondot, persze nagyon fáradt voltam, de ma legalább nem gyötört semmilyen fájdalom, ez is öröm ilyenkor a mindennapos terhelés során.

Délután azon csodálkoztam el, hogy milyen közel van a befutó, már csak hat nap kőkemény kihívással kell megvívni a sikeres célba érkezéshez. Ehhez köszönjük a bajánsenyei Malom Panzió vendéglátását!

Talán az utolsó ilyen szép, csöndes őszi nap volt, holnaptól állítólag hűlni kezd az idő – de legalább nem fog esni…

Szarvas Mátyás

Kustánszeg, rajt

 

Zalalövő végén

 

Csödére érkezve

 

Csödén

 

Pusztaszentpéter

 

Kerkakutas felé egy kis pihenő

 

Annus nénivel Kerkakutason

 

Kerkakutason átfutva

 

Alsószenterzsébet felé tartva

 

Felsőszenterzsébet, Tibi bá és a kasza

 

Szentgyörgyvölgyön

 

A veleméri templomnál

 

A Ritasi-domb (296m) előtt Magyarszombatfánál

 

Az Országos Kék Kör legnyugatibb pontján Gyönggyel a szlovén határnál

 

Őszi pillantás Szlovénia felé a toronyból

 

Kercaszomor és Bajánsenye között

 

Bajánsenye, cél

 

Mai szállásunk előtt Tiborral (Malom Fogadó, Bajánsenye)

 

 

 

36. nap - október 27.: Valkonya – Kustánszeg

38. nap - október 29.: Bajánsenye – Döröske