36. nap - október 27.: Valkonya – Kustánszeg
(63,9 km, 830 méter szintkülönbség)
"Az önmagunktól való kellő távolságtartás alapfeltétele annak, hogy határozott döntéseket hozzunk." |
Sziasztok!
Tudtam, hogy a tegnapi ragadós sár sokat kivett belőlem, mégis kíváncsisággal teli félelemmel vágtam neki a mai első kilométereknek: vajon milyen érzés lesz, vajon mennyire vette igénybe az izomzatomat a rengeteg csúszkálás, korrigálás.
Valkonya után reggel aztán korán jött a „köszöntő” sár formájában, úgyhogy nem ringattam magam kétes álmokba azzal kapcsolatban, hogy ma száraz talajon fogok futni. Borsfa után inkább gyorsan túlestem a Kistolmácsig vezető csúszkáláson, hogy a párás napfelkeltében már a Kistolmács melletti tónál róhassam a kilométereket. Az aszfalt most nem jött olyan rosszul, hiszen tudtam, hogy ma inkább és elsősorban a terep fog dominálni.
Bázakerettyén egy gyors reggeli, aztán a vizes fűben átcsúszkáltam Lispeszentadorjánig, majd tovább Lasztonyáig. Gyöngy, mint ahogy valamennyi kísérőm, rendezte a bélyegzéseket, ezek időben és testi-lelki energiában is nagy segítséget jelentettek, hiszen így eggyel kevesebb dologra kellett figyelnem futás közben.
A Torhai-forrásnál Lasztonya előtt hangulatos volt az erdő a beszűrődő napfénynek köszönhetően.
Lasztonya után a Kámaházi erdészlak vasúti megállótól hosszú vándorlás és sarazás vette kezdetét a Nyírlakosa mentén, egészen a káprázatos hangulatú, környezetű és fekvésű Szentpéterföldei vadászház felbukkanásáig. Ez a „valami” egy csoda a maga nemében, kár, hogy csak kiváltságosok élvezhetik a szolgáltatásait, mely alatt elsősorban az utánozhatatlan természeti környezetet értem. Ha csak rácsodálkozásra, de egy sétát mindenféleképpen megér, ha erre jár valaki, a „bólogatókkal” (olajkutak) és a Budafai Arborétummal együtt. Több felfedezni való is van erre, de ezt az örömöt meghagyom kinek-kinek…
A Tó-feji-hegy szőlői ezúttal is sejtelmesen szép őszi hangulatot árasztottak, így sima út után értem le Rádiházára, ahonnan már csak egy kis ugrás volt Szentkozmadombja. Egy szántás mentén figyelmetlenségből elvétettem a jelzést, így a GPS segítségével toronyiránt találtam vissza a kékre, később ezt a hibát nyilván már a fáradtságnak is köszönhetően még egyszer elkövettem, valahol Becsvölgye-Kislengyel előtt, de sikerült korrigálnom.
Az utolsó szakasz Kislengyeltől még egy hosszabb kapaszkodó volt a Kustánszeg melletti tetőre, hogy aztán valamivel fél négy után fáradtan zuttyanjak le a kísérőautó mellé egy kis pihenőre.
Az időjárás ma velünk volt, így a reggeli köd és pára felszállása után őszi verőfényben telt a mai futás, ez nagyban megkönnyítette az időnkénti testi kínok elviselését. A nap vége felé a jobb forgómmal küzdöttem, teljesen váratlanul kezdett el fájni, de olyannyira, hogy szűk két km-en át a lépések is szúró fájdalmat okoztak. Beletelt egy kis időbe, mire megküzdöttem ezzel a problémával és a lélek legyőzte a testet. Mindenesetre ez egy újabb jelzés volt arra, hogy a hátralévő napokban bármikor bármilyen probléma előjöhet immár, nyilván az extrém terhelésnek köszönhetően. A nagy kérdés ilyenkor mindig az, hogy fejben mennyire tudja az ember eldugni a teste-lelke mélyére ezeket a problémákat… A legfontosabb ilyenkor: a célt kell látni s nem a pillanatnyi gonddal foglalkozni hosszasan. Azokat a lehető leghamarabb kell időlegesen megoldani. Goethe szavaival élve: a tett az első lépés…
Szarvas Mátyás
Valkonyai rajt
Borsfán a templom előtt
Kistolmácson a tó mellett
A Kozár-forrásnál
A párában úszó Bázakerettyén
Lispeszentadorján végén
A Torhai forrásnál
Fények és árnyak Lasztonya felé
A Lasztonya feletti dombon
Kámavár,vasúti átjáró
A Szentpéterföldei-vadászháznál
Gyógyító napsugarak
Gyönggyel a vadászház mellett
Rádiházára érkezve
Szentkozmadombja szélén
Zalatárnok határában
Győriszeg felé
Becsvölgye-Kislengyel-harangláb
Egy "bólogató" mellett Kislengyel után
Az utolsó kapaszkodó végén
Pihenő a nap végén
Szállásunk Paraszán,a Göcsej Szíve Vendégház
35. nap - október 26.: Nemesvid – Valkonya
37. nap - október 28.: Kustánszeg – Bajánsenye