35. nap - október 26.: Nemesvid – Valkonya

(66,9 km, 600 méter szintkülönbség)

 

"A kudarc emberibbé tesz, szemben a sikerrel, amely sokszor elembertelenít."

 

Sziasztok!

A 35. nap. Szép kerek szám. Elsősorban Dél-Zala. Engem a korábbi Rockenbauer 130 teljesítménytúrákra, versenyekre emlékeztetett, melyet többször teljesítettem, így volt fogalmam és elképzelésem a látszólag kevés szint ellenére a rám váró nehézségekről.

Arra persze én sem gondoltam, hogy a tegnap délelőtti esőzés olyan nyomokat fog hagyni a vidéken, amilyennel találkoztam. Ezen még az a kis kora reggeli aszfaltos bevezetés sem segített, melyet Zalakomártól Zalakarosig megtettem, mert az utána következő agyagos, ragadós sár hamar törölt minden pozitív élményképet. Az Öröm-hegyi Postás kulcsosházig vezető kaptató inkább emlékeztetett „sárbordozásra”, mint futásra. Többször begörcsölt a combom az állandó korrigálástól illetve ha gyaloglásról futásra próbáltam váltani. Küzdöttem. Magammal, az elemekkel, az optimális állapot megtalálásával. Időnként kitekintettem magamból és bevillant, hogy Gyöngy vár Palin fölött, tehát haladnom kell. Nagybakónakot elérni megváltásnak tűnt, némi emberi úszott elém, aztán elértem a forrásokat és már kapaszkodtam is tovább. Nagyon kemény bő két óra volt, de Palin-szőlőhegy tetejétől már cipőt válthattam, így könnyebbnek tűnt a haladás, lefelé szinte repültem a korábbi cammogáshoz képest.

Hosszúvölgyet elérve Zsigárdpuszta után újra cipőcsere és már Homokkomáromban voltam. Még egy kemény kaptató és a homokkomáromi, gyönyörűen felújított kegyhelynél voltam, ahol még egy utolsó találkozás Gyönggyel és belevetettem magam a Rockenbauer Pál emlékút útvonalába, amely tudtam, hogy kőkemény fel és le lesz, folyamatosan, legalább két órán át. Így is volt, ráadásul a terepviszonyok csak minimálisan javultak, így minden lelki és testi energiámra szükség volt, hogy tartani tudjam a magam elé tűzött időcélt. A rendkívül borús, párás, nehéz időben a vidék most kevés szépségét mutatta meg, de amúgy is most elsősorban magammal voltam elfoglalva.

Korábbi ismereteim alapján számoltam az emelkedőket, tudtam, hogy még mennyin kell átküzdenem magam. Szinte megváltás volt, amikor a Szuloki-erdő végén a fák közül kibukkantak Valkonya házai és a Rockenbauer Pál turistaház épülete. Egy porcikám sem kívánta a további utat, hihetetlenül elfáradtam a sár miatt, alig vártam, hogy a nélkülözhetetlen nyújtás után lerogyjak egy padra és szép lassan visszaállítsam az eredeti, már használhatónak nevezhető állapotomat.

A mai nap még egy dologról volt nevezetes: ahogyan a Nyírségben Nyírderzs környékén, úgy ma kb. Galambok magasságában újabb ezrest ugrottam át, megvolt a 2000. km a futás során. Fontos momentuma volt ez lelkileg is a futásnak, ez is sokat segített ma a nehéz pillanatokban.

Szállásunk ma Nagykanizsán, a Centrál Hotelben volt az étkezésünkkel együtt, melyet nagyon köszönünk a szálloda vezetőségének, az elmúlt évhez hasonlóan!!

Holnap egy hasonló hosszú napon búcsút mondunk Dél-Zalának és megtesszük az első lépéseket a Göcsejben.

Szarvas Mátyás

 

Reggeli rajt az Art hoteltől

 

A mai terep felülnézetből

 

Az Öröm-hegyi kulcsosháznál

 

A Rockenbauer Pál kopjafánál

 

Átkozott tarvágások a kéken

 

Nagybakónak tetején

 

A forrásoknál

 

A kanizsai TV-torony környékén

 

Továbbra is "csirizben"

 

Kontraszt az út szélén

 

Végre "úton"

 

Palin-szőlőhegyet elérve

 

A szőlőhegyi templomnál

 

Hosszúvölgy után

 

A homokkomáromi kaptató végén

 

A kegyhelynél

 

Obornak mellett

Letérés az útról

 

Az utolsó pihenő egy kis tavacska mellett

 

Valkonya-Rockenbauer Pál turistaház

 

 

34. nap - október 25.: Szenna – Nemesvid

36. nap - október 27.: Valkonya – Kustánszeg