33. nap - október 24.: Abaliget vá. – Szenna

(62,3 km, 820 méter szintkülönbség)

 

"Aki állandóan azt kérdi, merre menjen, sose tanul meg utakat keresni."

 

Sziasztok!

A 33. napon, amely jeles szám egyébként…, szebb ajándékot is el tudtunk volna képzelni annál, ami időjárásilag fogadott bennünket: amíg az ország keleti részén a szép idő, a jó idő volt a jellemző, addig nálunk ez a hosszútávfutó rémálma volt – szakadt, ömlött, szitált, olyan alacsonyan úsztak a felhők, hogy szinte a nyakunkat simogatták.

Volt mit megbeszélni magammal a rajt előtti percekben: mit is akarok én ezzel az egésszel, miért is vagyok itt, mi a célom… Tudjátok, egy ilyen szituban mindig az első lépések a legnehezebbek, azok, amíg újra ugyanolyan vizes és sáros nem leszel alul és fölül, mint ahogyan azt már sokszor átéltük mindnyájan. Utána jön az a már minden mindegy állapot, csak haladjak.

Tényleg nagyon sajnáltam, hogy ilyen idő volt, mert ez volt az egyik olyan nap, amit különösen vártam: a Zselic az egyik nagy szerelmem, egyszerűen csodálatos ez a táj, ez a vidék, mindig elvarázsol, bármilyen fáradt is vagyok. Na, ez most elmaradt, a cél egyértelműen a túlélés volt.

Felsőkövesdig is eltartott, amíg ezen a hosszú, egyedüli szakaszon felébredtem, összeraktam magam a szűnni nem akaró esőben. A ragadós, csúszós, agyagos talaj alaposan próbára tette a tűrőképességemet, az akaratomat. Ilyenkor már az is öröm és motiváció lett volna, ha a világ végén, Felsőkövesden találok a ládikában egy „nyalókát”, de a tavalyi évhez hasonlóan idén is üres volt. Én azt tudom, hogy felment az üzemanyag, a papír, a tinta ára (is), na de ennyire… Hahó, szövetség illetékesei!!!

A Tótvárosi-erdő környékén a Szabás után már nagyon vártam, hogy elérjem Gálosfát és végre találkozhassak Gyönggyel és az operatőrökkel. No, nekik sem volt fenékig tejföl az életük ezen a napon, kínomban jót kuncogtam, amikor láttam, hogy a szakadó esőben Gábor tartja az esernyőt Gyuszi feje fölé, hogy egyáltalán forgatni tudjanak… Így azért már nekem is könnyebb volt egy kicsit: tudjátok, a kollektív szenvedés érzése…

A bélyegzés után alaposan betankoltam, hogy maradjon tovább is energiám. Simonfáig viszonylag gyorsan „átúsztam”, innen pedig némi sarazás után aszfalt jött egészen Kardosfapusztáig Ropolypusztán át – imádom ezt a vidéket és valóban sajnáltam, hogy másra kellett fordítanom az energiámat. Innen már elég hamar „beeveztem” Zselickisfaludra, ahol kerítésmászással fűszerezett bélyegzés következett, akárcsak az elmúlt évi futásomnál, a zárt ajtó miatt, majd egy utolsó nekiveselkedés és Szilvásszentmártonon, Patcán át végre beeshettem Szennára, totál kifáradva, kifacsarva…
Délután egyszerűen elájultam a fáradtságtól, talán második alkalommal a futás során, a vacsorához alig bírtam összerakni magamat.

Nagyon nagy tisztelettel köszönjük ifj. Handó János úrnak, Patca polgármesterének, a Katica Tanya vezetőjének a mai szállást és étkezést, melynek köszönhetően újra evilági embernek érezhettük magunkat!

Gyuszi, Gábor és Kisgyuszkó a mai napon visszatértek Békéscsabára és a futás utolsó öt napján lesznek újra velünk, kiegészülve Bécivel és a végén Tomanek Gábor színművész barátunkkal, a készülő filmek narrátorával, így most egy ideig kettesben folytatjuk a kilométerek fogyasztását párommal és kísérőmmel, Gyönggyel, de így legalább a napi szervezési feladatok és az esetleges problémák első kézből kerülnek megoldásra – hála neki!

Nagyon fáradtnak érzem magam, elsősorban a mai nap megpróbáltatásai miatt, de remélem, testileg és lelkileg is mihamarabb átlendülök ezen a nehéz időszakon, hiszen gyönyörű tájak és vidékek jönnek velünk szembe a következő napokban is.

Szarvas Mátyás

 

Felsőkövesd, igazolókép bélyegzés helyett

 

Továbbindulás előtt

 

Letérés Felsőkövesd végén, balra

 

Gálosfa szélén

 

Gálosfára érkezés

 

Az operatőrök is keményen megdolgoztak a mai hideg, esős napon

 

Bélyegzés Simonfán a Meteor kulcsosháznál

 

Simonfa után újra irány a sár!

 

Kardosfapuszta, Ropolypuszta után

 

Zselickisfaludra érkezve

 

Zselickisfaludon, a Vándor kulcsosház előtt

 

A települést elhagyva

 

A szomszéd faluba, Szilvásszentmártonba érkezve

 

A napi cél, Szenna, rettenetes körülmények után

 

32. nap - október 23.: Óbánya – Abaliget vá.

34. nap - október 25.: Szenna – Nemesvid