32. nap - október 23.: Óbánya – Abaliget vá.

(51,7 km, 1200 méter szintkülönbség)

 

"A természetnek nincs szüksége miránk, nekünk viszont szükségünk van őrá. Csak ebben az összjátékban érthető az ökológia."

 

Sziasztok!

Egy érdekes, színes nap, sok élménnyel és komoly szintkülönbséggel. A Mecsek átszelése volt a mai feladat, amely bár látszólag „egyszerűbbnek” tűnt az utóbbi napok kilométereihez képest, az 1.200 m szintkülönbség nem kis feladatnak látszott.

Az éjszakai eső után reggelre csillagos volt az égbolt és úgy tűnt, napos idő lesz ma, bár az ország nagy részére esőt jósoltak a meteorológusok. Lovasi Kati és Csatlós Feri jól tartott minket, így megfelelő állapotban vághattam neki reggel hét óra körül a bő ötven kilométeres távnak.

Bea tegnap este elköszönt a kis csapattól, ezúton is nagyon köszönöm neki a négy napos segítséget és kíséretet, őt a párom, Gyöngyvér váltotta, így a folytonosság biztosítva van.

Az Óbánya utáni szakasz a tavalyi évhez hasonlóan rendkívül hangulatos volt a zúgó patakkal. Kisújbánya még csendbe burkolódzott, amikor odaértem. Ekkorra már a nap is kisütött, kellemes útvonalon és talán a tavalyi évhez képest felújított jelzéseken haladhattam s küzdhettem le a Hidasi-völgy nem egyszerű útvonalát. A völgy végén megálltam enni, mert egy kicsit lemerült az energiaraktáram, aztán folytattam a km-ek fogyasztását a Mecsek hullámos, szintes kék ösvényein.

A lábaim rendben voltak, semmi aggodalomra okot adó dolgot nem észleltem, ez jó jel volt a nap további részére. Következtek a „nyalókás” bélyegzőhelyek, a Fehér-kúti-, a Büdös-kúti-kulcsosházak, így jutottam el Remete-rétig Pécs fölött, ahol kellemes meglepetésben volt részem, mert az Éger-völgy teljesítménytúra résztvevőinek tapsa fogadott és aztán kísért is egészen a Szuadó-nyeregig tovább fölfelé.

Jakab-hegyen hihetetlen mennyiségű mutáns katica telepedett a ruházatomra, rajzottak, a Zsongor-kőnél már egyszerűen elleptek. A kilátás, a panoráma felejthetetlen volt, ezzel az élménnyel indultam tovább a Petőc-akna felé, ahol találkoztam Gyusziékkal. Innen Kisgyuszkóval együtt gyűrtük a kilométereket az abaligeti célig, egy kis időre megállva az Abaligeti-tónál.

Ekkor már befelhősödött sőt néhány csepp eső is megjelent, de ez maximum abban zavart minket, hogy megnézzük az egykori abaligeti vasútvonal alagútját, amely sajnos már nagyrészt be van falazva.

A délután három órai célba érkezés után Orfű felé vettük az irányt, ahol a Well Panzióban volt a szállásunk és az étkezésünk, melyet ezúton is nagyon köszönünk Fehér Tímeának!

Tulajdonképpen átfutottam ma a Mecseken, holnap az egyik nagy kedvencem, a Zselic következik, szép nap volt gyönyörű színekkel.

Szarvas Mátyás

 

Csatlós Ferivel Óbányán a rajt előtt

 

Az óbányai völgyben

 

Óbánya és Kisújbánya között

 

Kisújbánya, bélyegzőhely

 

Kaja a Hidasi - völgy végén

 

Párában úszó erdő Pécs fölött

 

A Tripammer - fa környékén

 

A Fehér - kúti kulcsosháznál

 

A nagy találkozás Kószával (Kinyó Zsolttal)
Fehér - kút és Büdös - kút között

 

A Büdös - kúti kulcsosháznál

 

Bélyegzés a Szuadó - nyeregben

 

A pálos kolostor romjainál a Jakab - hegyen

 

Zsongor - kőnél

 

A Petőc - aknánál

 

Az abaligeti tónál Kisgyuszkóval

 

Abaliget - vasútállomás - cél

 

31. nap - október 22.: Szekszárd – Óbánya

33. nap - október 24.: Abaliget vá. – Szenna