22. nap - október 13.: Gáborján - Biharugra

(66,4 km, 20 méter szintkülönbség)

 

"Tudatosan hagyatkozom a véletlenre, hogy a kivitelezésnél minél rugalmasabb legyek."

 

Sziasztok!

 

A 22. nap, amely akár a 22-es csapdája is lehet. Ezt gondoltam előző este és ezt gondoltam reggel öt órakor is, amikor kitekintettem az ablakon – rettenetes szél, zuhogó, ömlő eső, teljesen felhős, borús égbolt.

Megkérdőjeleződhetett volna bennem az indulás és az egész futás, vállalkozás miértje, ám nem ez történt. Azt nem mondom, hogy nem tartottam ettől a naptól, azt sem, hogy óriási kedvem volt kilépni az első méterek megtételére, ám miután ezen már túl voltam, minden ment a maga útján…

Ennyire azért ez nem volt egyszerű, sőt! Ezért is kérek elnézést, ha az ólmos fáradtságom miatt ezúttal kevesebbet írok, de tényleg embertelen megpróbáltatásokon vagyok túl és mindenféleképpen pihennem kell.

Az első lépések a kocsi után óhatatlanul is mosolyt csaltak az arcomra, tudniillik kivitelezhetetlennek tűnt, hogy itt ma lehet futni. Berettyóújfalu előtt és után a Berettyó gátján hihetetlenül lassan, a 40-50 km/h-s szélviharban közel harminc fokos szögben a szélnek feküdve tudtam csak haladni, miközben a sapkám kétszer majdnem a Berettyóban landolt, a jobb fülemre csaknem megsüketültem az üvöltő szél miatt. Legtöbbször lementem a gát aljára, hogy viszonylag szélárnyékban tudjak haladni, ám már ez sem segített: tombolt a szél, mindent repítve magával. Bakonszegbe, Bessenyei György emlékházához ezzel együtt sem értem későn, ám ekkor már tudtam: kritikus nap lesz a mai.

Egyszerű volt a cél: túlélni, minél kisebb eséllyel a megfázásra, meghűlésre, megbetegedésre, sérülésre. Nagyon-nagyon hideg volt, borzasztóan erős széllel, az eső vízszintesen ömlött, zuhogott. A fényképezőgépet odaadtam a fiúknak, mivel ilyen időben teljesen reménytelen volt önkioldós képet készíteni, hiszen jómagam is alig bírtam megállni a lábamon.

Hamar átfagytam annyira, hogy minden egyes megállás szinte csak didergő fájdalom volt. Az operatőrök sem jártak jobban, hiszen a nyersanyag készítéséhez bizony nekik is minden extrém helyzetet be kellett vállalni. A Bakonszegtől a Furta utánig tartó aszfalt továbbra is büntetés, annyi a változás, hogy Furtától felújítják…  A gázfogadó állomás után igazi számkivetettnek éreztem magam a kíméletlen időjárásban.

Körösszakál és Körösnagyharsány között átléptem Békés megyébe, bár nem ilyen időben képzeltem el ezt…

A Biharugrára való megérkezés szinte egy lehetetlen küldetéssel ért fel, maga volt a megváltás, teljesen átfagytunk a többiekkel együtt. Szállásunk a Biharugrai Madárvártán volt, mely nagyszerű körülményeket biztosított a pihenéshez, ezt ezúton is köszönjük Tirják Lászlónak, a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatójának és a házigazdánknak, Zsuzsának, a finom étkezésekkel együtt.

Holnap ennél csak jobb jöhet…

Szarvas Mátyás

 

Bakonszeg felé a Berettyó gátján

 

Ítéletidőben

 

Bessenyei György szülőházánál Bakonszegen

 

A Berettyó hídján áthaladva a település után

 

Zsáka előtti "aszfaltozás"

 

Román Istvánnal és Szabó Évával Zsákán, akik üdítőkkel segítettek minket

 

Zsákán a kastély mellett

 

Furtát elhagyva

 

Körösszakálon

 

A Sebes-Körös hídja után a gátra érve

 

Riport Biharugra előtt a pusztán

 

Szilaspuszta előtt,esőben, sárban, szélben

 

Cél, Biharugra, Madárvárta, átfagyva

 

A cserépkályhánál melegszünk Gyuszival

 

A Körös- Maros Nemzeti Park munkatársaival

 

Ebéd a Madárvártán

 

21. nap - október 12.: Létavértes – Gáborján

23. nap - október 14.: Biharugra - Vidratanya