21. nap - október 12.: Létavértes – Gáborján

(52,2 km, 40 méter szintkülönbség)

 

"Csapatban a közös döntés a szabály ."

 

Sziasztok!

Kíváncsi voltam, a tegnapi nehéz és hosszú homokos nap milyen nyomokat hagyott a lábamban: nos, leginkább az izomfáradtság volt az, amelyet éreztem (de azt nagyon), mást nem szerencsére.

A reggelt egy nem rövid autózással indítottuk Bálinttal, mert Létavértes azért odébb van Debrecentől.

Itt még elmolyoltunk a bélyegzéssel, mert a vegyesboltban (Kismarjához hasonlóan) nem akartak bélyegezni, de aztán megoldottuk a pecsételést. A nap eleje egy hosszú aszfaltos szakasz volt Cserekertig, ahol még mindig megvan a kéktúra bélyegző. Innen Pocsajig erősen feltámadt a szél, miközben a tegnapi hatalmas esőnek köszönhetően ragadós sarat dagasztottam a homok helyett most.

Pocsajnál a Berettyó gátján még mindig erősen fújt a szél, Kismarjára beérkezve csöndesedett csak le. Miközben az ország többi részére esőt mondtak, nálunk enyhült az idő és kisütött a nap is.

A mai útvonal legizgalmasabb része ezután következett, kíváncsi voltam, hogy a tavalyi tapasztalatok alapján idén mi vár rám Pocsaj és Nagykereki között. A GPS természetesen nálam volt, mindenre felkészülve, de időnként ezzel együtt sem akartam hinni a szememnek: az útvonal hol mélyszántásokon, hol kukoricáson, hol a senki földjén vezetett. Döbbenetes volt. Egy helyi ember elmondása szerint a lehetséges összes fát kivágták, ellopták, elvitték, melyeken a jelek voltak… Itt GPS nélkül lehetetlen tájékozódni, én még így is négyszer kevertem el, mire beértem Nagykerekibe, ahol végre összefuthattam Bálinttal. A Bocskai-kastély nagyon szép, érdemes bárkinek megnézni, aki erre jár.

Innen a Kis-Körös mentén Bojt felé vettem az irányt, aztán pedig Hencida volt a következő úti cél. A Gyűrűszegi-horgásztó kellemes, csöndes horgászparadicsoma mellett futottam el, majd a szép látványt nyújtó alföldi erdő, a Tucskó-erdő szélét elhagyva értem ki a hencidai Berettyó hídhoz vezető műútra.

Itt egy-két kép és már indultam is a gáton Gáborján felé, hogy az utolsó kilométereket viszonylag rövid idő alatt megtegyem Gáborjánig, ahová fél kettő körül érkeztem meg.

Egy gyors ebéd a helyi óvodában (ilyenre sem volt és nem is nagyon lesz példa a továbbiakban az időhiány miatt) és már Berettyóújfaluban voltunk, ahol a tavalyi évhez hasonlóan ismét a Móló Panzió és Étterem támogatását élveztük a szállás és étkezés tekintetében, melyet ezúton is nagyon nagy tisztelettel köszönünk meg a tulajdonosnak!!
Közben megérkezett Gyuszi és Gábor is, így holnap tovább pereg a film…

Egyre kevésbé fáj bármim is, ami jó jel, a súlyom pedig az induláskori 81, illetve a múlt heti 78 kg-hoz képest jelenleg 79 kg. Tavaly ilyenkor már jóval duplája volt a súlyveszteségem, talán jobban figyelek, esetleg másképp mennek a dolgok? Nem tudom, a lényeg az, hogy a következő nap is zökkenőmentes legyen, melyen belépünk a szülőföldre, Békés megyébe.

Szarvas Mátyás

 

Létavértest elhagyva

 

Cserekert felé

 

Bélyegzés Cserekerten

 

Pocsaj után a Berettyó gáton

 

Kismarja központjában

 

Kismarja és Nagykereki között

 

A Bocskai- kastély előtt Nagykerekiben

 

Bojt község végén

 

A Gyűrűszegi-horgásztónál egy rövid pihenés

 

A Tucskó- erdő után

 

A Berettyó hídján Hencida mellett

 

A Berettyó gátjára kanyarodva Hencidánál

 

A gáborjáni célban

 

20. nap - október 11.: Bánk – Létavértes

22. nap - október 13.: Gáborján - Biharugra