23. nap - október 14.: Biharugra - Vidratanya

(59,4 km, 10 méter szintkülönbség)

 

"Ha messzire akarok jutni, értelemmel kell felruháznom a célomat."

 

Sziasztok!

A legnehezebb feladat egy olyan nap után, mint a tegnapi, újra életet lehelni magába az embernek. Én se voltam ezzel másképp, különösen úgy, hogy egész éjszaka dideregtem, mert nem tudtam visszamelegedni az előző nap ítéletideje után.

Hogy ezt még megfejeljük, gyaníthatóan volt egy kis lázam, fájt a légcsövem, a tüdőm, a jobb fülemre pedig jó darabig alig hallottam az egész nap üvöltő szél miatt. No, úgyhogy minden adva volt egy jókedvű kezdéshez. Szerencsére házigazdánk, Zsuzsa kedvessége és odafigyelése nemcsak engem, hanem a fiúkat is jókedvre derítette, a hajnali meleg tea különösen klassz volt (a fiúknak a kávé), melyet ezúton is nagyon köszönünk!

Biharugráról folytattam a futást sáros, ragadós, igazi Békés megyei földeken, mely aztán néhány rövidebb szakaszt kivéve ilyen is volt egész nap. A rajtra a szél elcsendesedett, ekkor még nem is esett, így tudtam élvezni a Begécsi-tavak vidékét, melyek mellett és között vezetett az út Gesztre, ebbe az egyre inkább visszafejlődő, Arany János és a Tisza-család által ismertté tett kis Békés megyei településre, ahol a kék jel a Tisza-család sírboltja mellett vezet el, visszakalauzolva egy kicsit bennünket a magyar történelemben.

Geszt után a nap egyik legszebb, leghangulatosabb, leglátványosabb része következett, a Kisvátyoni-puszták, ahol a közelben elterülő tavakon madarak ezrei adnak egymásnak randevút. Ha valaki bármikor egy hangulatos, nem túl hosszú pusztatúrára vágyik a családdal, azoknak bátran ajánlom ezt a Geszt és Zsadány közti útvonalat – nem fogják megbánni!

Zsadánytól Okányon át Vésztő-Mágorig hamisítatlan alföldi, síkvidéki vándorlásban és sárdagasztásban volt részem, leginkább az újra eleredő és egyre jobban szakadó, széllel fűszerezett esővel küzdöttem, a levakarhatatlan sáron kívül.

Mágor után még egy utolsó, lelki erőpróbát is jelentő nekirugaszkodás jött a Holt-Sebes-Körös mentén a csirizes sárban, hogy aztán végre megérkezzek a Vidratanyára, mai szálláshelyünkre, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni Fábián Bélának és Magdikának az étkezéssel együtt.

A nap második részére kezdtem egyenesbe jönni, ehhez azonban komoly szükségem volt és van a koncentrációra, a befelé fordulásra, az önmagammal való foglalkozásra. Ez nagyban segített és segít az ilyen kritikus helyzeteken való átlendülésen. Igazából csak azok értik tisztán és nem félreérthetően ezeket az állapotokat és döntéseket, akik jártak már valami hasonló cipőben. Érdekes, hogy tavaly kb. ugyanitt, ugyanekkor volt szükségem valami hasonlóra.

A délutánt – miután operatőreink hazautaztak – igyekeztünk Bálinttal hasznosan tölteni, fölkészülve a holnapi újabb kemény, sáros, szembe szeles, esetleg esős napra, mely szintén nem ígérkezik rövidnek.

Szarvas Mátyás

 

Búcsú Házigazdáinktól Biharugrán

 

A Madárvárta hajnalban

 

Megérkeztünk a rajt helyszínére

 

Biharugrai rajt

 

A Begécsi tavaknál

 

A tavak között sárban, esőben

 

Lábnyomaim a sárban

 

Esővíz, sár és egy fotó

 

"Töltés" a geszti horgásztó mellett

 

A Tisza- család kriptájánál

 

A Nagy- Zomor zsilipjénél

 

A Toprongyos- Korhány csatorna kilátójánál

 

A begécsi víztározó

 

A kisvátyomi pusztán

 

Zsadányba érkezve

 

Vésztőn, a mesterséges tó mellett

 

Vésztő- Mágoron bélyegzés után

 

Fokköz végén

 

A Vidratanya előtt

 

A mai terepviszonyok…

 

Szállásunk a Vidratanyán

 

22. nap - október 13.: Gáborján - Biharugra

24. nap - október 15.: Vidratanya - Túrkeve