20. nap - október 11.: Bánk – Létavértes

(56,5 km, 80 méter szintkülönbség)

 

"Én sohasem féltem bevallani magamnak, hogy félek, de mások félelmét sem nevettem ki soha."

 

Sziasztok!

A 20. nap. Minden ilyen karakteres váltás valami újat ad, új lökést, impulzust jelent és továbbviszi az egyre fáradó testet.

Reggel fél ötkor, amikor megcsörrent az óra, azt éreztem, hogy rettenetesen elfáradtam az elmúlt három nap homoktengerétől, legszívesebben magamra húztam volna a takarót és szundi tovább.

Ezt persze nem tehettem, mert Bánkra hat órára találkozó volt megbeszélve az Online Tv-vel, akikkel a rajt előtt egy kiadós beszélgetést terveztünk. Ez meg is történt s hogy ez hol és mikor lesz látható, azt a holnapi beszámolónkban jelezni fogjuk Nektek.

Szóval 20. nap, esőre hajló hajnal, fáradt izmok, de mese nem volt, menni kellett, hiszen a futásom egyik üzenete éppen az: ha célod van, annak eléréséhez konok kitartásra, akaratra van szüksége mindenkinek, ehhez pedig a személyes példamutatás a legfontosabb.

A mai volt az utolsó mély, homokos nap, melyet még az is nehezített, hogy hatalmas távolságokat kellett a kísérőimtől távol, odabent, az erdők mélyén tölteni, elsősorban a Hajdúsági Tájvédelmi Körzet területén. Emiatt az övtáskám súlya is komolyan megnövekedett, amely nem könnyítette meg a haladásomat a minden lépésnél csúszkáló homokos talajon.

A Vekeri-tó, illetve az egykori Ludas Csárda romjait időben „megfogtam”, innentől aztán viszont nagyon egyedül maradtam, legalábbis lélekben és vívtam a magam harcát az elemekkel.

A terep nehézségeitől függetlenül a táj, a vidék gyönyörű volt, a különlegeset egy kis nehézséggel fűszerezőket bátran csábítom ide, de elmondom: ne számítsanak kiépített ösvényekre, készen kapott élményekre, itt mindenért meg kell küzdeni, ám annál mélyebb és tartósabb lesz az élmény!

A Vértesi út hosszú, véget nem érő útvonalán találkoztam ma az első brutális élménnyel: mikor, ha nem ezen az amúgy sem könnyű napon szakadt volna le az ég először úgy istenigazából: olyan kegyetlen viharba keveredtem egy szál trikóban, melyet nem kívánok senkinek. Eszméletlenül szakadt az eső, dörgött az ég, a villámok többször is 50-100 m-en belül csaptak le körülöttem… Meg is fogalmazódott bennem: a pokolba sem kikövezett út vezet. De kibírtam, ha bőrig ázva is, de haladtam tovább a magam útján, úgy fogtam fel, mint egy frissítő fürdést az elmúlt hetek , meleg időjárása után.

Ilyen viszontagságokkal vegyítve értem el végre három óra múltán a Kepecs-tagot, ahol örömmel üdvözöltek egyszerű, de dolgos emberek, emlékezve rám tavalyról, és innen már csak egy”ugrás” volt Csanya, Gyöngy és Bálint.

Újabb töltés és már indultam is tovább egy gyönyörű szakaszon, melynek során érintettem a Pungur-hegyi volt iskolát, átszeltem a Ligetpuszta alatti fordulóban egy káprázatosan szép és ritka alföldi erdőt, hogy néhány km után megérkezzek Álmosdra, az irodalmunkból és történelmünkből is ismert kis településre. Gyöngy és Bálint elém jöttek, mely lelkileg nagyon jó volt, különösen annak tükrében, hogy utána az utolsó, az álmosdi csata emlékművéhez és a Létavértesre vezető úton őrült felhőszakadásban futottam ismét.
A körülmények ellenére emberi időben, du. két órára, bár ismét bőrig ázva fejeztem be a mai, bő 50 km-es napot, így maradt egy kis idő a regenerálódásra is.

Gyöngy és Bálint sajnos hazamentek a nap végén, de ittlétük, közelségük rengeteget adott lelkileg, melyet ezúton is köszönök nekik, akárcsak Csanyának, aki Barbarával váltásban két hétig kísértek, segítettek, támogattak a tavalyi futásomhoz hasonlóan, nagyon köszönöm ezt nekik!!!

Este megérkezett Csökmei Bálint barátom, akivel bő egy évtizede egy emlékezetes átmászás során együtt hódítottuk meg Európa második legmagasabb csúcsát, a Monte Rosa-t, átmászva Olaszországból Svájcba, ezen a héten végig ő lesz mellettem, melynek nagyon örülök és ezúton is köszönöm ezt neki!  

Szarvas Mátyás

 

A Csonkás-tó mellett

 

A volt Ludas Csárda előtt

 

A Csillag-halom környékén

 

A Karca-tanyánál

 

Barátaimmal a Kepecs-tagnál

 

Gyönggyel Kepecs-tag után

 

A Pungur-hegyi volt iskolánál

 

A Konyári-Kálló hídjánál

 

Álmosdot elhagyva

 

Az emlékműhöz érve

 

A Bocskai emlékműnél

 

Siker- szakadó esőben

 

19. nap - október 10.: István-tanya (Nyírbogát) – Bánk

21. nap - október 12.: Létavértes – Gáborján