17. nap - október 8.: Sátoraljaújhely – Kisvárda

(64,7 km, 20 méter szintkülönbség)

 

"Ha vállalod, örömmel tedd, amit teszel."

 

Sziasztok!

Az első nap a sík vidéken. Más dimenzió, más kihívások. Fontos az áthangolás, az áthangolódás, méghozzá nagyon gyorsan, mert a kilométerek kíméletlen gyorsan követik egymást, nincs idő csodálkozni, sajnálkozni – menni kell.

Nehéz volt a búcsú a gyönyörű hegyektől, de mégis vártam már a találkozást az alföldi tájjal, a hosszú egyenesekkel, a tudat és a szem által befogadható horizontokkal… Ezzel együtt nem volt könnyű a reggeli ébredés, a rajt viszont nem okozott már gondot.

Az első km-ek aszfalton vezettek, most kimondottan jó volt még bemelegítésnek. A reggeli köd, majd pára érdekes színekbe burkolta a felkelni igyekvő napot, amely aztán végül persze győzedelmeskedett. A lábam minden része jól viselte a mai kihívásokat, legyen szó akár aszfaltról, akár terepről, ezen belül is homokról.

A Pácin és Cigánd közti rész továbbra is nagyon hosszú, a gátőrháznál viszont sikerült gond nélkül bélyegezni, most jóval kevesebb kutyát kellett szemmel tartani, mint tavaly. Ekkor persze már tombolt az októberi nyár, ezért a Tisza gátján ennek megfelelő volt rajtam a „menetfelszerelés”.

A Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg közti hídhoz jó tempóban érkeztem, így az első tiszai átkelés szép emlékként maradt meg. Tiszakanyáron már komoly meleg volt. Innentől egészen a célig már a Rétköz homokos vidékén haladtam Kisvárdáig. Hangulatos, illatos, homokos akácosokban kanyargott a kék jelzés, hol összeállt, nedves, hol száraz, süppedős homokos talajon.

Tiszakanyár végén megismerkedtünk Tárkányi Lászlóval és feleségével, Iduskával, akiknek nagyon köszönjük a friss, ropogós, zamatos szabolcsi almákat.

Rétközberencsen már szakadt rólam a víz, de a srácok megnyugtattak, hogy az országban mindenhol ilyen meleg van. Az „i”-re a pontot a Kisvárdára vezető Belfőcsatorna katlana tette föl, totál kibuktam a hőségtől, megváltás volt Kisvárdán a várhoz megérkezni két óra körül.

Rövid riport, nyújtás és már indultunk is Kemecse mellé Beához, akinek ezúton is nagyon köszönjük a fantasztikus vendéglátását és a szállást, mellyel nagyban hozzájárult a regenerálódásunkhoz, pihenésünkhöz!

Holnap folytatjuk a szabolcsi menetelést, most már teljesen dél felé tartva. A lábaim lényegében rendben vannak a fáradtságot leszámítva, felkészültek a homok fogadására.

Szarvas Mátyás

 

Ködös napfelkelte Karos és Karcsa között

 

Pácinban a kastély mellett

 

Pácinban az emlékműnél

 

Pácin és Cigánd között

 

A Tiszakarádi-főcsatorna gátőrházánál

 

A Tisza gátjára kanyarodva Cigánd után

 

A Tisza hídján Borsod és Szabolcs között

 

"Töltés" Tiszakanyár végén

 

Tárkányi Lászlóval, feleségével és az ajándék almákkal Tiszakanyáron

 

Rétközberencsen

 

Kisvárdára érkezve

 

Nyújtás a célban

 

16. nap - október 7.: Bányi-nyereg – Hollóháza

18. nap - október 9.: Kisvárda – István-tanya (Nyírbogát)