16. nap - október 7.: Bányi-nyereg - Hollóháza

(42,9 km, 1.450 méter szintkülönbség)

 

"Az életnek csak úgy van értelme, ha intenzíven éljük. "

 

Sziasztok!

Elérkeztünk a komoly hegyi napok, szakaszok végéhez. Vártam is (a nagyon komoly sorozatterhelés miatt), meg nem is (a látvány, a szépség, a színeződő erdők miatt), de ennek a pillanatnak is el kellett érkeznie.

Fél hét kor indultam tovább a Bányi-nyeregtől, és egy-két km után bekövetkezett az, amire az elmúlt bő két hétben nem volt eddig példa: eleredt az eső. Nem nagy, de mégis eső volt, ami inkább kellemes volt, mint zavart volna.

Komoly emelkedőket, a Zemplén ’hullámzásait’ kellett leküzdenem, mire háromnegyed nyolc körül Vágáshutára értem, ahol már elég rendesen adta magát a csapadék. A faluban találkoztunk néhány képviselővel, akik épp a hivatalban igyekezték a fénymásolót ’jobb belátásra bírni’, illetve a hutákról szóló kiállítást rendezgették.

A Hollós-völgy Nagyhutáig elég nedves volt, ezért a településre érkezve nem esett rosszul a cipőcsere. Innen pár km-en át aszfalton haladtam a csöndes, áztató esőben, majd bevetettem magam a Szuha-völgybe, melyen át hamar kilyukadtam a híres bózsvai sziklához, melyen 1992-ben az első kéktúrás csapatommal csodáltuk az operatőrökkel együtt a táj szépségeit.

Pár száz méter után már a régi Füzérkomlós-Sárospatak vasút eltűnt nyomvonalán haladtam egyre rosszabb terepviszonyok között Füzérkomlósig, hogy onnan egy komoly kapaszkodó után mihamarabb Füzérre érkezzek.

Innen „belassítottuk" a mai napot a készülő filmek miatt, mert egyrészt fent a füzéri várban (552 m), később a Nagy-Milicen (893 m) Gyusziék forgattak, így egyes nagyon nehéz szakaszokat együtt, gyalogosan tettünk meg kérésüknek megfelelően.

A füzéri várnál már remek idő volt, nagyon szép képek „kínálták” magukat megörökítésre, melyeket az operatőrök igyekeztek is maximálisan kihasználni.

A lábaim jól viselkedtek, kivéve a jobb talpamat, bár annál jobban, mint a tegnapi nap folyamán, nem fájtak. Ez is elég volt persze…

A mai nappal mindennel együtt fél négy körül végeztünk. Kilométerben 900-nál, szintkülönbségben 27.000 m-nél járok, természetesen érzem, ám ezt gyorsan el kell felejtenem és már a holnapra kell koncentrálnom, amikor egészen másfajta kihívásokkal kell majd szembenéznem.

Gyönyörű és nagyon nehéz 16 nap van már mögöttem, melyet több-kevesebb nehézséggel, de sikerült leküzdenem. Köszönöm valamennyiőtök biztató szavait, remélem, az elkövetkezendő időszakban is számíthatok rátok!!!

Holnap irány a Bodrogköz, a Rétköz egy komoly napi távval, de távolodva a sátorhegyektől azért viszem magamban és a lelkemben a hegyek illatát, világát, mert továbbra is gyönyörű ez a kis ország, minden fájdalom ellenére is…

Szarvas Mátyás

 

Rajt Bányi-nyeregtől

 

A nyereg fölött egy tisztáson

 

Vágáshuta felé tartva

 

Bélyegzés Vágáshután

 

Vágáshután a polgármesteri hivatalban

 

Őzek

 

A bózsvai sziklánál

 

Riport a füzéri várban

 

Látkép a füzéri várból

 

Érkezés a Nagy-Milicre (893 m)

 

Beszélgetés a csúcson

 

A sherpa ( Csanya ) pihen

 

Hollóháza felé tartva

 

Érkezés a hollóházi Kék-túra emlékműhöz

 

A rajt-cél kőnél Hollóházán

15. nap - október 6.: Boldogkőváralja – Bányi-nyereg

17. nap - október 8.: Sátoraljaújhely – Kisvárda