18. nap - október 9.: Kisvárda – István-tanya (Nyírbogát)

(59,8 km, 60 méter szintkülönbség)

 

"A felismerések sorában a tett az első lépés."

 

Sziasztok!

Huh! Ez kemény nap volt. Aszfalt, homok, aszfalt, homok, aszfalt, homok…Ez a két dolog váltogatta egymást végig a nap folyamán, erre kellett felkészíteni magamat az este és a hajnal folyamán.

Az Anarcsig Kisvárdáról vezető út kimondottan kellemetlen a forgalom, a kipufogógáz miatt, Anarcstól már egy fokkal élvezhetőbb.

Az első km-ek után úgy éreztem, megfulladok a hosszú ruhákban, meg kellett állnom és teljesen át kellett öltöznöm, hogy minél kevesebb fölösleges folyadékveszteséggel tudjak továbbhaladni.

Érdekes volt ez, mert egyébként kimondottan hűvös volt, mégis nagyon párásnak éreztem a levegőt, mintha már a közelgő időjárás-változás előszelét lehetett volna érezni.

A szabolcsi részen, egészen úgy Kántorjánosiig, Nyírderzsig, a településeken kívül hihetetlenül gyenge a kék jelzés, GPS nélkül szinte lehetetlen lenne normálisan tájékozódni. Bezzeg a településeken belül csak úgy sorjáznak a jelek… Komolytalan. Tudom, hogy az akácosok nem a legalkalmasabbak a tartós jelfestésre, de ez nem magyarázat a jelenlegi állapotra… Valamire annak idején felvették azokat a pénzeket, amelyekből célirányosan ezeket a feladatokat kellett volna megoldani.

A homok és az aszfalt váltakozása egyre komolyabb erőpróba elé állított, nem volt könnyű újra és újra nekirugaszkodni a változó talajnak. Néha komolytalan beszólásokkal, máskor száguldozó autókkal kellett megvívnom, így érkeztem el Nyírderzsbe, ahol egy fontos állomásához érkeztünk a futásnak: elértük az 1.000. kilométerét a vállalkozásnak, amely lelkileg is fontos mérföldkő volt.

Nyírbátorban már egészen meleg volt, a fatemplomnál egy rövid időre megálltunk, aztán megtettem az utolsó nekirugaszkodást a mai célba vezető egyre mélyebb, homokos úton. Egy kicsit elszámoltuk magunkat, mert a táv jóval több volt István-tanyáig, mint amennyit mi gondoltunk: legalább öt km-rel hosszabb volt a táv. Ugyan bő egy óra alatt odaértem, ám nekem egy örökkévalóságnak tűnt így a nap végén. A homok egyre kíméletlenebb lett, sokkal inkább emlékeztetett már futóhomokra, melyen minden lépésért külön meg kellett küzdenem.

Alaposan kifáradt mindkét combom a végére, remélem, ennek különösebb kihatása nem lesz a holnapi, szintén nem rövid napra…

Szarvas Mátyás

 

Anarcsra érkezve

 

Anarcs után

 

Nyírkarász és Rohod között

 

A vajai víztároló mellett

 

A víztárolónál

 

Kántorjánosi ( keksz és ténisz...)

 

Kántorjánosit elhagyva

 

Nyírderzs - riport az 1000. km-nél

 

Nyírderzs - a boltos nénik

 

Nyírbátor határában

 

Nyírbátor fatemplom

 

Nyírbátor végén

 

A nyírbátori kúriánál ( szálláshelyünk, a Bogáthy kúria )

 

 

17. nap - október 8.: Sátoraljaújhely – Kisvárda

19. nap - október 10.: István-tanya (Nyírbogát) – Bánk