15. nap - október 6.: Boldogkőváralja – Bányi-nyereg

(51,6 km, 1.850 méter szintkülönbség)

 

"Akkor tudok másokat megmozgatni, ha magam is résztvevő vagyok."

 

Sziasztok!

Két nap újabb kemény kihívás, a Cserehát csak látszólag enyhébb lankái után előttünk magasodott a Zempléni-hegység komoly és hosszú tömbje.

Az állapotom sok mosolyra nem adott okot, ám választás nem volt: menni kellett. Igyekeztem a tavalyi évből erőt meríteni, amikor hasonló problémákkal küzdöttem és sikerült ezeken túljutnom. Szinte még teljes sötétségben vágtunk neki az útnak Boldogkőváraljáról a kis csapattal. A fiúk Arkáig kísértek, aztán magamra maradtam a zempléni csöndben, hogy lépésről-lépésre haladjak a kiszáradt patakvölgyekben az első állomás, Mogyoróska felé. A vártnál kicsit hamarabb, háromnegyed nyolckor érkeztem meg ide, ahol némi szünetet tartottunk, mivel térerőben igen gyenge ez a hely és a Csaba Rádióban élő riportra kellett bejelentkezni.

Regécen a bélyegzés után még egy rövid egyeztetés és már indultam is tovább egy nagyon hosszú, a Zemplén belsejében haladó szakaszra, ahol több helyen is bélyegeznem kellett és komoly szintkülönbségeket kellett legyűrnöm. István-kúti-erdészház, Mlaka-rét, Szpalanyica, Gerendás-rét, Eszkála-erdészház, Makkoshotyka volt az útvonal. Mlaka-réttől nagyon komoly „gödörbe” kerültem, többször megbeszéltem magammal, mit is keresek és miért is vagyok én itt, ám még így is inkább a szívem mint az erőm vitt előre.

A „nagy áttörés” valahol az Eszkála-erdészház magasságában következett be, egyik pillanatról a másikra átestem a holtponton, új erőre kaptam és a lábaim minden fájdalmai ellenére újra jó tempóban tudtam haladni. Makkoshotyka felett még egy hosszú ereszkedés és a vártnál majd fél órával hamarabb érkeztem be a településre.

Nagy győzelem volt ez az utolsó másfél óra, minden nehézségem ellenére a helyükre kerültek a dolgok, másként éltem meg a nem kis fájdalmakat és újra tisztán láttam magam előtt a célt. Makkoshotykán ruhacsere következett a nagy meleg miatt, még egyszer legyűrtem magamban a talpam kínzó fájdalmát és irány Cirkáló-tanya. Innen már „csak” egy hosszabb, szederbokrokkal szegélyezett emelkedő várt rám némi hullámvasút után a Bányi-nyeregig, hogy innen még lecsurogjak a bélyegzőhelyig. Negyed négy volt ekkor. Bár a távolság kevesebb volt ma, mint korábban, a majd kétezer méter szintkülönbség engem is alaposan helyben hagyott…

Teljesen kimerülve értem be a mai célba, a sárospataki Bodrog Wellness Hotelben még a cukrom is leesett egy kicsit, ám ezt sikerült pótolni. Bágyi Pál igazgató úrnak köszönjük a szállás- és étkezéstámogatást, mely komoly segítség számunkra a holnapi, hosszú ideig utolsó hegyes, komoly szintes nap előtt.

Nagyon jól fog esni a pihenő, mely úgy kell mint egy falat kenyér.

Holnap? Szép nap következik, a nehézségek ellenére rengeteg szépséggel és látnivalóval, ehhez már csak az szükséges, hogy a lábaim is partnerek legyenek ebben…

Szarvas Mátyás

 

Kora reggel a kiszáradt Arka-patak medrében

 

Mogyoróska központjában

 

A regéci vár sziluettje

 

Bélyegzés után Regécen

 

Az István-kúti erdészháznál

 

A Zemplénben...

 

A Gerendás-réten

 

Pecsételés az Eszkála-erdészháznál

 

Makkoshotyka fölött

 

A falu végén

 

Cirkáló-tanyai csendélet

 

Bő 50 km után a Bányi-nyereg alatt

 

14. nap - október 5.: Bódvaszilas – Boldogkőváralja vmh

16. nap - október 7.: Bányi-nyereg – Hollóháza