14. nap - október 5.: Bódvaszilas – Boldogkőváralja vmh.

(62,7 km, 1.020 méter szintkülönbség)

 

"A lemondás nem feltétlenül a teljesítményről való lemondást jelenti."

 

Sziasztok!

Csanyával ketten maradtunk ma reggelre, amely nekem nem indult egyszerűen a tegnapi problémák miatt (fájós talp, hólyagok, fáradtság, újabb hosszú szakasz, egy újabb tájegység), de neki kellett vágni, hiszen ez az egész olyan, mint az üzleti élet, amelyet komolyan veszel: te vállaltad, senki nem kényszerített rá, neked kell végigmenned az úton és megoldanod az újra és újra eléd kerülő problémákat. Ha szerencséd van, nem vagy egyedül, segít a csapat körülötted. Én szerencsés vagyok, remek kis csapat dolgozik körülöttem kalákában, és akkor még nem beszéltem a csodás kis páromról, Gyöngyről, aki minden, aktuálisan felmerülő problémát azonnal kezel és megold a távolból is, nagyban segítve a nyugodt haladásunkat napról-napra, óráról-órára.

Cserehát. Ez jutott mára nekem, amely öröm és bánat is egyszerre. Öröm, mert valami hihetetlenül szép, eldugott, varázslatos vidéke az országnak, melyet ma is megtapasztalhattam, átélhettem minden nehézségem ellenére. És bánat is, mert a jelzések nemhogy javultak, hanem romlottak az elmúlt évhez viszonyítva, különös tekintettel a rengeteg fakivágásra… Szomorú.

A vidék azonban maga a csoda, a völgyekben megbúvó pici falvak megannyi csábítást jelentenek a világtól való elvonulásra, a csendes, urbanizációtól mentes kikapcsolódásra.

Tornabarakony? Már csak 13 lakos – ez itt a csend világa, káprázatos tájképpel, főleg Rakacaszend felől érkezve. Felsővadászig hosszú, kemény út vezetett, a jelek néha nem egy km-en át elvesztek a fakitermelésnek köszönhetően. Irota fölött és után a kék jel leggyakrabban csak a képzeletben létezik, egyszerűen nem értem, miért nem festi végre föl valaki??? Abaújszolnokon a falugazda, Zoli kérését tolmácsoljuk, amikor egy új bélyegzőt kér az MTSZ-től…

Baktakék előtt már az atlétatrikót is le kellett vennem, annyira meleg volt, pedig reggel még több réteg ruhában indultam el. Gibárt után már olyan pokolian fájt, égett a talpam, hogy kikapcsolni sem tudtam a fájdalmat, ezzel kellett együtt futnom és rácsodálkoznunk Csanyával Hernádcécén, hogy egy tábla merőben új útvonalát jelöli a kéknek a csereháti szakasz egy részén. Most akkor melyik a helyes, az igaz?

Boldogkőváraljára már erősen leromlott állapotban és némi késéssel érkeztem meg, de a lényeg az volt, hogy megérkeztem. Négy órakor már a szálláshelyünkön, a Tekerjes Fogadóban voltunk, ahová néhány perccel később megérkezett Gyuszi és Gábor is Békéscsabáról, így reggel folytatódhat a tervezett filmek forgatása is.

Ezúton szeretnénk megköszönni Némethné Terikének és Németh Attilának a remek szállást, a csodás ételeket és az odafigyelő gondoskodást, mellyel nagyban segítették kis csapatunk pihenését és munkáját!!!

Kedden? Újra jönnek a nagyobb hegyek, közel kétezer méter szintkülönbséggel… A nagy kérdés már csak az: mit szól mindehhez a lábam…

Szarvas Mátyás

 

Szusszanás Abaújszolnokon

 

Csereháti pillanat

 

Baktakékre érkezve

 

Boldogkőváralja és a Zemplén felé haladva

 

A boldogkőváraljai vasúti megállónál

 

Bélyegzés a mai célban

 

Boldogkőváralján

 

Vendéglátónkkal, Némethné Terikével

 

13. nap - október 4.: Putnok – Bódvaszilas

15. nap - október 6.: Boldogkőváralja – Bányi-nyereg