13. nap - október 4.: Putnok - Bódvaszilas

(62,5 km, 1.440 méter szintkülönbség)

 

"Minden új szövetség alapja az egymásra utaltság."

 

Sziasztok!

A nyugodt éjszakai pihenés után nehezen ment az ébredés, a pakolászás, a reggeliről nem is beszélve, a ráadás az elindulás volt…

Vannak hajnalok, amikor az első óra teljesen gépies, mechanikus –  nos ez épp ilyen volt. Ehhez jött még az a kegyetlen hideg, ami ezen a kora reggelen uralkodott a völgyekben, a fagyzugos helyeken.

Még több réteg ruha, kesztyű és intenzív mozgás – így próbáltam ellensúlyozni a hajnali fagyot, hiszen az Aggteleki-hegységben jóval nulla fok alá süllyedt a hőmérséklet.

Zádorfalvára már a kelő nap első sugaraira érkeztem, miközben a hátam mögött a csatavesztes Hold próbált a dombok mögé elbújni.

Miközben a település utáni kemény kapaszkodón próbáltam egyre feljebb jutni, fokozatosan erőt vett rajtam a fáradtság, egyfajta gyengeség, dekoncentráltság, amely aztán a nap végéig velem maradt. Ehhez társult az érzés, amelyre nagyon is jól emlékeztem az elmúlt évből: a lábujjaimon megjelent egy-két hólyag, ám ami még inkább aggasztott, az a talpam közepén jelentkező szúró, fájó érzés volt, amely tavaly vérhólyag formájában csúcsosodott ki. Most itt még nem tart a dolog, de rálépni a jobb talpamra az ujjaim mögött több mint fájdalmas… Sajnos tudom, hogy a következő napokban milyen fájdalmakkal kell megküzdenem… Nem túl örömteli kilátások.

Aggtelek előtt a Kavicsos-hegy környéke teljesen össze van szabdalva dózerutakkal, sok örömöt nem okozott egyetlen lépés sem. A Baradla-barlang fölötti részhez felkapaszkodni különösen nem esett jól, így innen már inkább a testem jelzései, mint a táj kötötte le a figyelmemet. Aggtelek és Jósvafő között az a néhány km egy örökkévalóságnak tűnt, akárcsak a Jósvafőtől a Derenkpuszta romközségig vezető út. Különös hangulata van ennek a mesterségesen megszüntetett falunak, ajánlom mindenkinek egy jó kis túra keretében.

Derenkpuszta után még egy nagyon hosszú menet várt rám és a fájós talpaimra a Szabó-pallag vadászházhoz, amelyről a tavalyi év után azt gondoltam, hogy idén már teljes pompájában fog csillogni, ehelyett…

Innen az utolsó km-ek már zömében lefelé vezettek, bár egy kisebb keverés miatt rátettem a napi km-re egy bő hármast… A bódvaszilasi bélyegzés után még kihasználtam a fájós lendületemet és átfutottam Bódvarákóra, magam mögött hagyva az Aggteleki-hegységet, megérkezve a Cserehát lábaihoz.

Du. pihenés, beszámolóírás, szervezés, a holnapi nap előkészítése, aztán egy remek vacsora és szállás Jósvafőn a Tengerszem Hotelben a tavalyi évhez hasonlóan, melyet ezúton is köszönünk az Aggteleki Nemzeti Parknak és a hotel vezetésének!!!

Köszönöm Barbarának, Csanya párjának a segítséget, odafigyelést, amellyel csütörtök óta segítette a futást és amellyel nagyban hozzájárult minden egyes nap zökkenőmentessé tételéhez!

Szarvas Mátyás

 

Gömörszőlősi hajnal

 

Holdlemente

 

Napfelkelte

 

Zádorfalvára érkezve

 

Zádorfalva végén

 

Zádorfalva fölött

 

Zádorfalva és Aggtelek fölött

 

A magyar-szlovák határon

 

Aggtelek, a cseppkőbarlag bejáratánál

 

Jósvafő, templom

 

Az utolsó jósvafői kishídon

 

Szelcepusztán

 

Derenkpuszta, romközség

 

Kommentár nélkül

 

Szabó-Pallag erdészház

 

A bódvaszilasi vasútállomáson

 

Bódvarákóra érkezve

 

A bélyegzőhely Bódvarákón

 

12. nap - október 3.: Szarvaskő – Putnok

14. nap - október 5.: Bódvaszilas – Boldogkőváralja vmh.