12. nap - október 3.: Szarvaskő - Putnok

(57,3 km, 2.050 méter szintkülönbség)

 

"A vezető mindenekelőtt egyetértést teremt."

 

Sziasztok!

Az esti, éjszakai „hosszú műszak” (protokoll teendők, késői vacsora, tervezés, beszámoló, napi képek) miatt nagyon későn tudtunk lepihenni és mivel kelni is nagyon korán kellett, így a pihenőidő vészesen lecsökkent, ami az Északi-középhegység komoly szintkülönbségei miatt egyre nagyobb kihívást jelent a regenerálódás szempontjából.

A mai, a 12. nap a Bükk teljes átszeléséé volt, nem kis erőpróbát állítva elém. Hogy mindez valamelyest könnyebben menjen, ahhoz Kerékgyártó Peti barátom nyújtott segítséget, akivel sok nagy ultraversenyen futottunk együtt s aki ezen a napon társamul szegődött a rajttól a célig.

A hajnal komoly meglepetéssel szolgált, mert Szarvaskő környékén -2 fokot mutatott a hőmérő, igen intenzív mozgásra ösztökélve minket. Mióta úton vagyunk, egyik reggel sem volt ennyire hideg, de ehhez is hozzá kell szoknunk lassan: hideg hajnalok, kellemes napi hőmérsékletek.

Bélapátfalva után, a Lak-völgyi tavat elhagyva kezdtük meg a 43 nap egyik legnagyobb kihívását Petivel: a felkapaszkodást a bükki kövek nyugati szélére, hogy aztán szinte egytől-egyig végigmenjünk rajtuk.

Hűvös, de ragyogó, igazi futóidő volt, szinte szélcsendben. Sokat nem beszéltünk az Őrkő-rét eléréséig, mindketten inkább az optimális testi állapot elérésére koncentráltunk. Cserepes-kőnél, a barlangszállásnál meglepetésünkre nagyüzem volt, sokan aludtak fönt, épp reggelihez készülődött az ottani csapat. Az Őserdő még mindig a régi, misztikus hangulatát nyújtotta, nehéz volt ezután nekimenni a Tar-kőre vezető nem egyszerű emelkedőnek. A csúcson káprázatos idő és panoráma fogadott minket, igyekeztünk kiélvezni minden pillanatát Péterrel, mert rövid szusszanás után folytatnunk kellett az utunkat Bánkútra.

Itt már tapasztalható volt a korábbi hatalmas vihar okozta károk helyreállítása, a kidőlt fák eltakarítása. A bélyegzés után egy közel hét km-es meredek ereszkedés vezetett le minket Mályinkára, ahonnan hosszú aszfaltozás következett Dédestapolcsányon át Upponyig, miközben megcsodálhattuk a Lázbérci-víztározót övező csendet futás közben.

Az utolsó, nem könnyű szakasz a Heves-Borsodi-dombságon és egy aszfaltos részen át vezetett az Aggteleki-hegység kapujába, Putnokra, ahol az önkormányzat vendégházában éjszakázhattunk, melyet ezúton is nagyon köszönünk!

Állapotom? Fáradt vagyok, de megyek tovább!

Szarvas Mátyás

 

Bélyegzés a Telekessy-erdészháznál

 

Bélapátfalvi apátság

 

Bél-kő alatt a Lak-völgyi tónál Petivel

 

Az Őr-kő réten

 

Bélyegzés a Cserepes-kői barlangszállásnál

 

Cserepes-kő, panoráma

 

Bújócska az Őserdőben

 

Egy kidőlt óriási fa gyökerénél az Őserdőben

 

Petivel Tar-kőn (950 m)

 

Fönn a Bánkúti Síháznál

 

Mályinkán a bükki átkelés végén

 

Mályinka fölött araszolunk

 

A Lázbérci-víztározónál

 

Az Upponyi-szorosban

 

Upponyba érkeztünk

 

Átkelés a Heves-Borsodi dombságon

 

Putnokon, a Sajó hídja előtt

 

Petivel a putnoki célban

 

11. nap - október 2.: Mátraszentistván – Szarvaskő

13. nap - október 4.: Putnok – Bódvaszilas