77,1 km – 1.875 m szintkülönbség
Az első éjszakám volt, amit végig tudtam aludni, a fáradtság végre ezt tette velem, ezzel együtt ismét nagyon korán keltem, mert tudtam, hogy furcsa lesz az időjárás, no és a táv sem volt kevés.
Zseblámpa, majd ismét zseblámpa – a sötétben nem egyszerű fotózni, ráadásul inkább magammal voltam elfoglalva most, figyeltem a korom sötétben a testem jelzéseit.
Szentpéterföldéig nyugodt tempóban haladtam, onnan aztán az előző napok pora után, immár szokás szerint nedves, nyirkos, sáros volt minden Lasztonyáig. Ennek a résznek itt mikroklímája van, ezt már sokszor tapasztaltam versenyek során. Rengeteg vad, hatalmas csend, béke és nyugalom – a világot nem ez jellemzi most… Kész agymosás, léleképítés!
Torhai-forrás, Lispeszentadorján, Bázakerettye, innen Kistolmácsig cipőcsere, aszfalt, békés „utazás”, lebegés a tájban, a környezetben, majd váratlanul beütött a krach…A kamera egy rossz mozdulattól, érintéstől önálló életre kelt, így innen csak statikus képeket tudtam készíteni B-verzióként a mobilommal…. Ezért láthatjátok összevisszaságban a mai nap fotóit, befolyásolhatatlan volt az esti feltöltésnél a sorrend, minden erőfeszítés ellenére… Bocs mindenkitől!
Az időjárás fordítva működött, mint ígérték, először totál fülledt, meleg, fárasztó hőmérséklet, a nap vége felé pedig megjött a szél, sőt, tombolt és a levegő is alaposan lehűlt. Ismét elfáradtam, nem kicsit.
Délután megérkezett a filmes csapat, holnaptól ismét együtt, immár Észak-Somogyot járva…
Késői fekvés, sajnos, de elő kellett készítenünk sok dolgot hétfőre – értetek!
Köszönöm a figyelmeteket!
