80,4 km – 1.290 m szintkülönbség
Látványosan egyre fáradtabb vagyok, ez a nap pedig aztán rendesen odatett még…
Nagyon-nagyon korai kelés, indulás, kemény hideg, látszott a leheletem, miközben elkezdtem a zalai futásomat, amely három napig fog tartani (Őrség, Göcsej, majd át Somogyba, Belső-Somogyba).
Sokáig csak zseblámpával tudtam haladni, Magyarszombatfa fölött a Ritási-dombon a geodéziai torony le volt zárva, pedig nagyon készültem, hogy megmutatom a hajnali csodákat odafentről. Nem sikerült, így aztán tovább Velemér felé.
A mai napon három-négy nagyon hosszú, befelé fordulós szakasz volt, különösen igaz volt ez a nap második felére, amikor a hőmérséklet is emelkedett már. Csöde előtt végre aztán találkoztam egy turistával, Zsolttal, egy fotóm erejéig megmosolyogtattuk a mögöttünk fekvő teheneket, aztán elköszöntünk egymástól, ő Pusztaszentpéter, én Csöde felé haladtam tovább. A déli óráktól elkezdtem érezni a talpamat, aztán a sarkamat a korábbi napok köves terepei után, de működött a kikapcsolós figura, csak a célra, Rádiházára koncentráltam, így teltek a további órák.
A nap végén már fejből futottam, nem akartam észrevenni a testem küldte fáradtság jelzéseket, csak a rádiházi vasútállomásnál hagytam, hogy elhatalmasodjon rajtam az érzés…
Fáradt vagyok, nem titok, de nincs mese, holnap mennem kell tovább, ésszel, hittel, akarattal…
Próbálom kipihenni magam. Ébresztő holnap: 04.00 órakor…
Köszönöm a figyelmeteket!
