50,9 km – 1.910 m. szintkülönbség
Az utolsó nap sosem egyszerű.
Főként mentális, lelki szempontból nem.
Vissza kell érkezni a zűrzavaros, való világba.
Mégis: ez a dolgok rendje. Tesszük a dolgunkat, próbálunk hasznosak lenni a jelen és a jövő számára.
Nem volt egyszerű az indulás, hiszen teljesen káoszos volt az időjárási prognózis. Végül az esős verzió nyert – elképesztő mennyiségben zuhogott kora reggeltől késő délelőttig – sem fotózni, sem forgatni nem volt egyszerű. Sőt!!!
Valahol Szentbékkálla környékén, után kegyelmezett meg nekünk az eső, innentől viszont annyi csodát kaptunk a változó természettől, a változó és jobbra forduló időjárástól, hogy elmondani lehetetlen, a fotók talán beszélnek róla, a film pedig mindent visszaad majd. Minden igyekezetem ellenére átáztam, átfáztam, a mozgás volt az egyetlen gyógyír…
Szerencsére itt már ki voltunk számolva, a Badacsonyon átkelve (nem volt egyszerű a leereszkedés a még itt-ott mindig csúszós Bujdosók lépcsőjén), Tördemicen találkozó a keszthelyi tv-sekkel, Szigliget előtt a volt polgármesterrel, Balassa Balázzsal, aki a korábbi évekhez hasonlóan a vár tetejéig futott velem, a vár legfelső fokán pedig a Gyöngyvér által szervezett, előkészített, kreált meglepetés, a vendégek, a család, a molinó, az óriás pezsgő, a 62 db fehér és kék lufi (mily véletlen, hogy Szigliget zászlaja is fehér és kék…:-) ), melyet közösen engedtünk fel, elbúcsúzva a Kékkörtől… Köszönet és hála érte!!! Csodálatos meglepetés volt!!!
Este még egy közös vacsora a filmes barátokkal, a szűk családdal s aztán mindannyian indultunk a magunk dolgára, mintha nem is történ volna semmi az elmúlt öt hétben.
Pedig történt. Nagyon is sok minden.
Szerencsére a fotók és a készülő film kockái tengeteg csodáról mesélnek és fognak mesélni….
Köszönöm, hogy velem voltatok 35 napon át!
Vigyázzuk együtt, ki-ki a magunk módján, ezt a gyönyörű helyet!
Köszönöm, hogy kísértetek, hogy velem voltatok!!!!
Matyi 🙂
