A globális veszélyek elöl szívesen dugjuk a fejünket a homokba.
De!
Olyan veszélyeknek vagyunk kitéve, mint még soha az emberiség történetében (messze nem egy vírusra gondolok !!!)
A környezeti katasztrófák veszélye (Bolsonaro, brazil elnök ezt föl sem fogja az amazóniai őserdők kapcsán) fenyegetőbb, mint egy kőomlás vagy egy lavina, mert nem egyetlen embert fenyegetnek, hanem milliókat, sőt emberek milliárdjait. E veszélyek tudatosítása egyik feladatom a Kékkör kapcsán, megszüntetése pedig közös kötelességünk (lenne).
Sziasztok,
először is még egyszer meg akarom köszönni Nádasd polgármesterének, KARVALITS ZOLTÁNNAK azt a rendkívül szerény, lelkiekben viszont hihetetlenül gazdag megnyilvánulást, amellyel ügyünk mellé állt. Rendkívül boldog vagyok, hogy ilyen csodálatos emberekkel hoz össze a sors – szinte ismeretlenül.
Tisztelet, azonosság, megbecsülés, szerénység…Folytathatnám. István, jövőre, ahogyan megbeszéltük!
Büszke lehet rád 14 év után is a településed, köszönet mindenért!!! Ölelünk!
A tegnapi nyűgömmel nem zaklatok senkit, egyetlen rossz lépés következményét viselem, de ez ne zavarjon Benneteket, én csak a megoldást hozom a számotokra: haladok. A többi az én belső dolgom.
Az utolsó leghosszabb napok egyike, szerencsére (?) viszonylag sík vidéken.
A mai nap három szakaszra volt osztható.
Az első egy alapvetően aszfaltos rész, a második egy nagyon monoton, nagyon sík, erősen sáros, a harmadik pedig egy igazi csoda, erdőkkel, színekkel…
Gondjaim ellenére mindhárommal megküzdöttem, sok-sok élményt gyűjtve.
A kora reggeli aszfaltos rész remek volt ébresztőnek, próbáltam túllendülni a tegnapi problémán, bejáratni a testemet, lelkemet. Az új intézkedések miatt amúgy is feldúlt voltam, de ezt most felejtsük el. Aszfalt, hullámzó út, több kisebb település, egy kis időre aszfaltra való Saucony cipő, jó volt „csak úgy” haladni.
Molnaszecsődön és Egyházasrádócon a bélyegzőhelyek eredetileg odabent lettek volna, szerencsére győzött a józan ész és két-három csavarral áthelyezték kintre a pecséteket, nem kis örömömre.
Egyházasrádóc, Ják?…:-) No igen, a szokásos ragadós formáját hozta. Megvolt.
Nárai felé már jobb volt, aztán hosszúnak tűnő, de haladós szakasz a Szombathely-Olad szélén álló kilátóig, ahol odalent aztán a Szomjoltónál rádöbbentem, hogy mentális fáradtságom miatt banális hibát követtem el. A rutin, a megszokás simán elhozott eddig, hogy majd itt bélyegzek, a gyerekek világosítottak fel, hogy a Parkerdőnél (ahol képeket is készítettem) kellett volna bélyegeznem egy órával korábban.Ötven méterre voltam a bélyegzőtől, de ez akkor eszembe sem jutott, rutinból közlekedtem, hiába pecsételtem itt néhány hónappal ezelőtt egy bejáró futáson, ez törlődött az emlékezetemből. Így jártam. A mai célba való beérkezésem után mentek vissza a kísérőim pótolni a baklövésemet. Előfordul ilyen terhelésnél az ilyesmi, mégis rosszul érintett, ritkán követek el ekkora „szarvashibát” :-).
Az utolsó szakasz volt a mai nap ajándéka. Nagyjából bejáródtam a folytatásra, amire nem volt szükségem, azt kizártam magamból, így teljesen a szó szerinti haladásra koncentrálhattam. A húsz kilométert két óra alatt futottam le, egészen különleges kegyeleti állapot volt a délután számomra, mindössze egyszer engedélyeztem magamnak két-három perc pihenőt…
Megérkeztem az Alpokaljára, Bozsokra, hogy holnap nekiláthassak az utolsó komoly szintkülönbségnek: fel, az Írott-kőre, majd kilencszáz méterre… Kőszegi-hegység, egy újabb csalogató hely, vidék, táj, megannyi látnivalóval. Szeretem.
Ez a bélyegzés, ez a kapaszkodó egyúttal lezárja újabb, csak a magam számára fontos csúcsomat: kilenc nap alatt meglesz a Dél-Dunántúl a kéken, és egyúttal folytatom az Országos Kéktúrát még néhány napig a Kemenesháton, a Keszthelyi-hegységen, a Balaton-felvidéken át Szigligetig.
Az időjárás talán már napsütést is ígér ez elkövetkező időszakra, bízunk benne, hogy e mini ajándékot megkapjuk a természettől a befejezésig!
Fizikálisan alig, fejben már fáradtabb vagyok, de erős – ez a lényeg!
Köszönöm, hogy ma is végigkísértetek utamon, bízom benne, hogy ez az elkövetkező néhány napban is így lesz még!
Várlak Benneteket, köszönöm a figyelmeteket, jó pihenést Nektek!
