33. nap – Szentpéterfölde – Felsőszenterzsébet

Főoldal/Beszámolók/33. nap – Szentpéterfölde – Felsőszenterzsébet

33. nap – Szentpéterfölde – Felsőszenterzsébet

“A legütősebbnek tűnő címszó sem ér föl azokkal a valódi tapasztalatokkal, megélt helyzetekkel, azzal a komoly felelősséggel, amelyet önmagad iránt kell tanúsítanod egy ilyen extrém vállalkozás közben.
A megélt élmények komolysága az elmondás szintjén a kívülállóknak ( a legtöbb ember ) számára olyan, mint egy egzotikus mese, ennél többet nemigen tud vele mit kezdeni.
Egyik legfontosabb “feladatomnak” érzem éppen ezért a motiváció felébresztését, ha már motiválni nem is tudlak Benneteket.”

“Sziasztok,

33. nap, Zala és Vas, a Göcsej és a Hetés vidéke.
Szép lassan, kitartóan, konok elszántsággal haladok a cél, a célom felé, minden külső nehézség ellenére. Ma épp az egyik legnagyobb “kedvencemtől” (báró alcsútdobozi…) kaptunk egy újabb remek hírt, amivel további nehézségeket gördítettek az amúgy is több sebből vérző extrém vállalkozásunk útjába. Annyit üzenek csak: megoldjuk. Ezt is. Mint sok minden mást.:-)))))))
Nem tudunk elég hálásak lenni Szentpéterfölde lokálpatrióta, rendkívül szimpatikus polgármesterének azért a nyíltszívű vendégszeretetéért, amelynek köszönhetően új erőre kaptunk tegnap este. Szilvi, köszönjük a főztödet, remek kezed van, bízunk benne, élvezhetjük még a kedvességeteket! Vigyázzatok magatokra, gondolni fogunk Rátok!
Három napig köd, szitálás, nyirkos idő – ezt jósolták. Ma bejött:-). Sebaj! Mindig belül dől el, hogy érzed magadat odakint!!! Én fantasztikusan, mert tudtam, milyen csodás vidékek következnek! Göcsej, Hetés, ismert falvak, települések, tájak, kanyarok, erdők… S bár ködszitálós sötétség fogadott a rajtnál, tudtam, mikor mi következik a sötétben – így pörgettem le csúszkálva az első etapot Rádiházáig. Zalatárnokig még egy lélegzetvétel volt csupán a korai friss tempómban, aztán nekivághattam végre a számomra oly kedves “szereknek”. Dombról dombra, látványtól látványig. Észrevétlenül telt az idő, őrült csönd vett körül, tudtam figyelni magamra. A kislengyeli “bólogatóval” mindig élmény a találkozás, Kustánszegen bélyegzés a bezárt Lesz Vigasznál, aztán egy belső utazás a szó igazi értelmében Zalalövőig. Hosszú, de fantasztikus rész, a táv miatt azért folyamatos kontrollt kíván(t). Zalalövő után aztán egy másik kedvenc részem következett, a Felsőszenterzsébetig tartó, csak a kíváncsiaknak feltárulkozó kék csoda…A pára ellenére színek, hangulatok, üzenetek…Köszönöm:-). Ritka ajándék a mai világban.
Kerkakutast elérve aszfalt következett, nem bántam, Felsőszenterzsébet pedig igazi ajándék volt a nap végén, Kálmán Elek polgármester úrral és feleségével, Rózsikával, remek ételek, őszinte beszélgetés…Köszönet a színvonalas szállásért is, méltó módon hozzájárult a másnapra való felkészülésünkhöz!!!

Őszintén köszönünk mindent, visszük a híreteket, Elek, jövőre, veletek, ugyanitt!

Itt köszönöm meg a kis feleségemnek, Gyöngyvérnek a több napnyi segítséget, áldozatos “szolgálatot”, néhány nap múlva ismét találkozunk, addig is a legnagyobb fiúnk, Geri és párja, Ági tolják tovább mellettem a szekeret a váltás után!

Holnap Hetés, Őrség, Kemeneshát, egész nap Vas megye…S persze újabb csodák…:-) Várlak Benneteket ismét!”

2020-11-10T08:03:35+00:002020.11.09.|Beszámolók|
Go to Top