A legütősebbnek tűnő címszó sem ér fel azokkal a valódi tapasztalatokkal, megélt helyzetekkel, azzal a komoly felelősséggel, amelyet önmagad iránt kell tanúsítanod egy ilyen extrém vállalkozás közben.
A megélt élmények komolysága az elmondás szintjén a kívülállóknak ( a legtöbb ember ) számára olyan, mint egy egzotikus mese, ennél többet nemigen tud vele mit kezdeni.
Egyik legfontosabb „feladatomnak” érzem éppen ezért a motiváció felébresztését, ha már motiválni nem is tudlak Benneteket.
„Sziasztok,
33. nap, Zala és Vas, a Göcsej és a Hetés vidéke.
Szép lassan, kitartóan, konok elszántsággal haladok a cél, a célom felé, minden külső nehézség ellenére. Ma kaptunk egy újabb remek hírt, amivel további nehézségeket gördítettek az amúgy is több sebből vérző extrém vállalkozásunk útjába. Annyit üzenek csak: megoldjuk. Ezt is. Mint sok minden mást.:-)))))))
Nem tudunk elég hálásak lenni Szentpéterfölde lokálpatrióta, rendkívül szimpatikus polgármesterének azért a nyíltszívű vendégszeretetéért, amelynek köszönhetően új erőre kaptunk tegnap este. Szilvi, köszönjük a főztödet, remek kezed van, bízunk benne, élvezhetjük még a kedvességeteket! Vigyázzatok magatokra, gondolni fogunk Rátok!
Három napig köd, szitálás, nyirkos idő – ezt jósolták. Ma bejött:-). Sebaj! Mindig belül dől el, hogyan érzed magadat odakint!!! Én fantasztikusan, mert tudtam, milyen csodás vidékek következnek! Göcsej, Hetés, ismert falvak, települések, tájak, kanyarok, erdők… S bár ködszitálós sötétség fogadott a rajtnál, tudtam, mikor mi következik a sötétben – így pörgettem le csúszkálva az első etapot Rádiházáig. Zalatárnokig még egy lélegzetvétel volt csupán a korai friss tempómban, aztán nekivághattam végre a számomra oly kedves „szereknek”. Dombról dombra, látványtól látványig. Észrevétlenül telt az idő, őrült csönd vett körül, tudtam figyelni magamra. A kislengyeli „bólogatóval” mindig élmény a találkozás, Kustánszegen bélyegzés a bezárt Lesz Vigasznál, aztán egy belső utazás a szó igazi értelmében Zalalövőig. Hosszú, de fantasztikus rész, a táv miatt azért folyamatos kontrollt kíván(t). Zalalövő után aztán egy másik kedvenc részem következett, a Felsőszenterzsébetig tartó, csak a kíváncsiaknak feltárulkozó kék csoda…A pára ellenére színek, hangulatok, üzenetek…Köszönöm:-). Ritka ajándék a mai világban.
Kerkakutast elérve aszfalt következett, nem bántam, Felsőszenterzsébet pedig igazi ajándék volt a nap végén, Kálmán Elek polgármester úrral és feleségével, Rózsikával, remek ételek, őszinte beszélgetés…Köszönet a színvonalas szállásért is, méltó módon hozzájárult a másnapra való felkészülésünkhöz!!!
Őszintén köszönünk mindent, visszük a híreteket, Elek, jövőre, veletek, ugyanitt!
Itt köszönöm meg a kis feleségemnek, Gyöngyvérnek a több napnyi segítséget, áldozatos „szolgálatot”, néhány nap múlva ismét találkozunk, addig is a legnagyobb fiúnk, Geri és párja, Ági tolják tovább mellettem a szekeret a váltás után!
Holnap Hetés, Őrség, Kemeneshát, egész nap Vas megye…S persze újabb csodák…:-) Várlak Benneteket ismét!”
