69,8 km – 2.405 m. szintkülönbség
Van az az állapot, amely már egy másik állapot.
Vagy te, vannak a körülmények, vannak a kifogásaid és vannak a döntéseid. Sok időnk nincs – de mindent mérlegelni kell. Röviden, mert a hosszú idő megöl, elveszi az élét a késnek.
Ha érzed, hogy mi a helyes, mi a fontos – dönts és cselekedj… Éld meg a pillanatot, amely nem rövid, de életed, életünk része.
Nekem is könnyebb lenne föladni, kiszállni, de nem ezért indultam el. Ráadásul az extrém vállalkozás túlnyomó része már mögöttem van. Közben pedig millió kicsi és nagyobb gond, akut probléma, amely a kifogásk tárházát erősíti…
Hiszem magamról, hogy győztes típus vagyok.
Nálam a tettek beszélnek, a beszéd csak a tettek után következhet. Ezért megyek majd vissza mindenhová, mindenkihez, akik kíváncsiak erről a különleges extrém vállalkozásról készült fantasztikus dokumentumfilmre és a teljesítményről szóló, mindenkinek erőt és inspirációt jelentő megélésekre, gondolatokra, üzenetekre.
Nyugodtan keressetek már most ezzel, nyitott vagyok Rátok, a benneteket körülvevő, veletek együtt dolgozó és számotokra fontos emberekre!
A sötét hajnalok most már rendszeresen filmszakadások, a csöndes túlélésekről, befelé fordulásokról, a problémák megoldásáról szólnak. Piliscsabáig félig alvó állapotban jutottam el, egyszer ki is próbáltam egy fatörzs keménységet a fejemmel – hangosan röhögtem magamon.
Legalább fölébredtem:-))…
A mai nap jó idővel ajándékozott meg, szél és eső nélkül – nem tiltakoztam ez ellen, hiszen a prognózist látva ismét lesznek még komoly küzdelmeim az elemekkel. A filmes csapat már előre dörzsöli a tenyerét… Kinek a pap, kinek a papné :-))).
A pirkadat utántól, Piliscsabától Klastrompusztáig Piliscséven át megvolt a bemelegítés, majd Kesztölcig a Fekete-hegy oldalában maga a bónusz (el is felejtettem egy-két képet készíteni a csodákat látva), hogy aztán Dorogon átkelve elérkezzen ismét a nap fénypontja: átkelés a Nagy-Getén… Másfél éve életveszélyes körülmények között küzdöttem le, brutális eső, szél, vihar, villámok, csúszás lefelé a tokodi oldalon…Most ajándékot kaptam, csak napsütés volt tizenöt fokkal, teljesen elnéptelenedett Gete-hegy (403 m) és Nagy-Gete (457 m)… A magasság senkit ne tévesszen meg – brutális ez a kicsi csúcs a meredekségével. Tokodtól aztán „csurgás”, Tokodi-pincevölgy , Mogyorósbánya (sok turistával) és végül a mai cél, Péliföldszentkereszt, a Gerecse Natúrpark parkolójáig. Sosem bélyegeztem itt eddig, mindig a rendházat választottam, gondoltam, búcsúzóul most jöjjön ez.
Nem bántam meg.
Visszaérkezés Tarjánba a szállásra, köszönet még egyszer csodás vendéglátóimnak, Schalkhammer Erikának és párjának a Bodzaház Apartmanok kényelméért, aztán a szokásos protokoll, majd kaja és pihenés, hangolódás a holnapi különleges kihívásra, elképesztő tavalyi emlékekkel a lelkemben, testemben…
Következik a Gerecse folytatása, majd a Vértes.
Köszönöm a figyelmeteket!
